Míg a cseh elnök igyekszik csökkenteni az uniós soros elnökség jelentőségét, a lengyel elnök éppenséggel Brüsszelt is a belpolitikai csatározások színterének használja. Egyik gesztus sem tesz jót a két ország hírnevének. Vaclav Klaus cseh elnök szerint az unió soros elnöksége "jelentéktelen". Tekintélyt kölcsönöz - de nem az országnak, csupán a Brüsszelbe sűrűn kiutazó minisztereknek. Ugyanakkor azzal vádolta meg a jelenlegi soros francia elnököt, hogy Prága kárára igyekszik magát profilírozni. Ezzel a véleménnyel Klaus nincs egyedül.
Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter (képünkön) a párizsi Le Monde-nak adott interjúban is kifakadt Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök ellen, aki azzal az ötletével, hogy az eurócsoport (az eurózóna pénzügyminisztereinek testülete) élére állna januártól, a cseh elnökség alól húzná ki a talajt. Schwarzenberg visszautasította a vádat, hogy országa euroszkeptikus volna - semmivel sem inkább, mint bármely európai ország, mondta, és Klaus ismert EU-ellenességét magánvéleménynek minősítette, hiszen "a külpolitikát és az európai irányvonalat a kormány alakítja". Ugyanakkor a külügyminiszter kész párbajra hívni Sarkozyt, ha igaz, hogy lefitymálta Csehországot. Prága is képes lenne megfelelően kezelni egy a jelenlegi pénzügyi turbulenciához hasonló válságot vagy fellépni például a grúz kérdésben: "a csehek végül is negyven évig éltek együtt az oroszokkal, elegendő tapasztalatuk gyülemlett fel". A külügyminiszter élesen szembeszállt a párizsi kísérlettel, amely közömbösítené országa elnökségét, és amennyiben igaz a Le Monde által megszellőztetett szándék, hogy Párizs "szabotálná" a cseh elnökséget, "az párbajjal megtorlandó sértéssel ér fel".
A régi tagállamok vezetői alighanem furcsállják közép-európai partnereik primadonnás szereplését. A legutóbbi EU-csúcson gúnyos mosollyal szemlélték a lengyel elnök és a kormányfő privát harcát. Jóllehet a múltban volt arra példa, hogy a különböző politikai családhoz tartozó francia elnök és kormányfő (kohabitációban) képviseljék hazájukat, de ügyeltek a kényes egyensúlyra, és az udvariasság szabályait sem rúgták fel. Donald Tusk miniszterelnök addig képviselhette hazáját, amíg Lech Kaczynski elnök különgépre szállt és beviharzott az ülésre. A meghökkent lengyel delegáció számára nem maradt más választás, mint hogy a külügyminiszter átadja székét - minden küldöttségnek két helyet tartottak fenn. A kínos az volt, hogy a pénzügyekben nem kompetens (és varsói hírek szerint ehhez nem is értő) elnök csak a klímavédelem kérdéseihez akart hozzászólni. Viszont az elnök nem vihette magával tanácsadóit, sőt őket még a csúcs helyszínére sem engedték be - ez csak Tusk embereinek járt, ezért Kaczynski rendszeresen kivonult konzultálni velük. Hogy az eset ne ismétlődhessen meg, Tusk bejelentette, a jövő heti rendkívüli brüsszeli csúcsra nem utazik el, amennyiben az elnök ragaszkodik saját jelenlétéhez - márpedig a jelek szerint ragaszkodik. Tusk ugyan alkotmánybírósági állásfoglalást kért arról, ki képviselje Lengyelországot, de nem biztos, hogy a verdikt megszületik a csúcs előtt. Varsóban mindazonáltal úgy tartják, mindez annak a jele, hogy megkezdődött a jövő évi elnökválasztási kampány…
