Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Bizottság nem hajlandó az északi-sarki olaj- és gázmezőik feltárásának politikai akadályozására. Brüsszel szerint ha tiszteletben tartják a természetvédelmi előírásokat, s környezetbarát technológiákat használnak, akkor megengedhető az eddig érintetlen területeken is a természeti kincsek kiaknázása. Andris Piebalgs erről a napokban az Európa Barátai nevű nem kormányszervezet konferenciáján beszélt a belga fővárosban. Az EB energiapolitikáért felelős tagja szerint nem lehet mindenkinek a kedvében járni: van, aki a vízi erőműveket vagy a szélmalmokat is leállítaná - mindezek megengedhetőek, mindaddig, amíg működésük biztonságos technológián alapul. Igaz, egyelőre még az is kérdéses, mekkora fosszilis tartalékot rejt a föld. Egyesek szerint hatalmas, mesés mennyiség vár kitermelésre, más szakértők szerint a világ évi energiafogyasztásának legfeljebb a háromszorosáról van szó, azért pedig kár a fáradságért és a kitermeléssel járó esetleges környezeti károkért. Az viszont biztos, hogy az energia drágulásával egyre inkább reális közelségbe kerül a mostohább viszonyok között lévő és ezért költségesebb technológiát követelő természeti kincsek feltárása. Viszont az is tény, hogy a felmelegedés okozta jégolvadásnak ez lehet az első konkrét "haszna".
Kanada, az Egyesült Államok, Oroszország, Dánia és Norvégia készen áll, hogy a nemzetközi szabályozásra hivatkozva érvényesítse vélt tulajdonosi jogait. A jelenlegi szabályozás szerint mind az öt országnak joga van egy sávra az Északi-sarkon, mégpedig a partjaitól 320 kilométeres távolságban. A vitát lassan el kell dönteni, mégpedig - véli Piebalgs - lehetőleg az ENSZ jelenlegi rendelkezéseinek tiszteletben tartásával, mert a törvények újraszabása nem lehet cél. Igaz, jövő májusában éppen a világszervezet keretében vizsgálják felül, értékelik ezt a szabályozást. Oroszország szimbolikusan már jelezte, hogy nagyobb területre tart igényt, és ezt nyomatékosítandó egy tengeralattjárója legénysége zászlót tűzött ki tavaly augusztusban a sarki övezetben. Oslo egyébként nem is csinál belőle titkot, hogy számít az Európai Bizottság támogatására. Az orosz gáztól legalább részben függetlenedésre törekvő EU-nak is érdeke, hogy Norvégia fokozhassa az unióba irányuló energiaszállítását, márpedig saját északi-tengeri forrásai nem végtelenek.
A StatoilHydro a Barents-tengeren készül kutatófúrásokra, és ehhez kéri Brüsszel közbenjárását. A politikai segítség mellett a finanszírozásban és az adóügyekben is számít az EB megértésére. Ez persze nem megy máról holnapra. A holland Volkskrant idézi a Statoil főnökét, aki 2030-nál előbb nem számít az innen származó energiára - és akkor még csak a viszonylag könnyen megközelíthető olajmezőkről beszélt, ráadásul automatikusan azzal számolnak, hogy a jégpáncél a globális klímaváltozás miatt elvékonyodik. Egyes tudósok szerint fél évszázad alatt a nyári hónapokban akár teljesen el is tűnhet a jég az Északi-sarkon. A környezetvédők az Antarktisz "szuverenitásáról" rendelkező, 1961-től hatályos egyezményt szeretnék északra is exportálni. Abban az aláírók (Magyarország 1984-ben csatlakozott) megállapodtak, hogy a Déli-sarkon bárki létesíthet kutatóállomást, de sem katonai, sem egyéb, a természetre hatást gyakorló tevékenységet nem folytathat.
