Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Az európai alkotmányos szerződés francia és holland leszavazásának egyik tanulsága volt, hogy az Európai Unió intézményeinek és tagállamainak érthetőbbé kell tenniük, mivel foglalkoznak az uniós intézmények, mi a szerepük, miként köthetőek össze a polgárok hétköznapjaival. Hozott-e ez a felismerés új elemeket az Európai Bizottság (EB) kommunikációjába?
- A népszavazást követő úgynevezett reflexiós időszak terméke volt a kommunikációért is felelős EB-alelnök, Margot Wallström alapdokumentuma, az úgynevezett Plan "D". Ebben három kulcsszóra, a demokráciára, a vitakészségre és a párbeszédre helyeztük a hangsúlyt. Ezen keresztül próbáltuk meg a polgárközeli nézőpont érvényesítését. Néhány egész Európára kiterjedő projekt mellett több száz kisebb volumenű civil kommunikációs kezdeményezést támogattunk az egyes tagállamokban..
- Ez a kampány az Európai Bizottság munkájára összpontosít?
- Nem, elsősorban a civil társadalom bevonását, megszólítását célozza az egész európai intézményrendszer vonatkozásában. Azt próbáltuk elérni, hogy megismertessük az Európai Uniót az átlagpolgárral is, ne csak azokkal, akik amúgy is foglalkoznak vele. Azt tudjuk, hogy akik az Európai Unióval foglalkoznak, azokhoz eljutnak a hírek, mert ők megtalálják maguktól is. Az igazi kihívás abban rejlik, hogyan tudjuk megközelíteni azokat, akiket nem érdekel különösebbképpen az unió. A Plan "D"-ben is voltak eredeti ötletek, például egy nemzetközi rádiós webplatform létrehozása, de vannak más, látványos projektjeink is. Talán egyik legérdekesebb új törekvésünk, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament tagállami képviseleteit hozzuk ki bürokratikus környezetükből, tegyük őket láthatóvá, elérhetővé.
- Tehát változtatnának a bürokratikus EU imázsán?
- Olyan "élő tereket" szeretnénk kialakítani, lehetőleg minden tagállamban, ahol az érdeklődők egyrészt az unióról szóló hétköznapi információkat megtalálhatják, másrészt ezek az épületek otthont adhatnának különféle rendezvényeknek, beleértve kulturális eseményeket. Együttműködnének a helyi kulturális élet képviselőivel. Az elképzelés szerint mind a 27 fővárosban lenne egy ilyen központ. Kísérletképpen már működik Madridban, Dublinban és Tallinnban, jövőre pedig 6-8 újabb helyszín csatlakozik hozzájuk, a cél, hogy 2010-re lehetőleg mindenütt létesüljenek. Egyébként Budapesten is a jelenleginél alkalmasabb épületet kell keresnünk, hiszen számításba kell venni azt is, hogy 2011 januárjától indul a magyar soros EU-elnökség. Azt reméljük, hogy legkésőbb 2010 közepéig be tudunk költözni az új funkcióra is alkalmas épületbe.
- Sok a friss elképzelés, változott a kommunikáció - mégis, a lisszaboni szerződésről tartott ír referendum eredménytelenségét hajlamosak Brüsszel számlájára írni.
- Az EB nem tudja elvégezni a tagállamok feladatát, legfeljebb segítséget nyújthat. Nyilván nem volt szerencsés az sem, hogy az EB ír tagja deklarálta, hogy nem olvasta a lisszaboni szerződést… Egyébként a "nem" tábor kétségkívül ügyes taktikát folytatott. Többek között nem azt mondta, hogy az Európai Unió rossz dolog, hanem hogy a jelenlegi rendszer jól működik, és ezért nincs szükség változásra.
- Van-e vita a tagállamokkal a követendő kommunikációs politikáról?
- Nem vitának mondanám, de értelemszerűen a közös fő elemek mellett mindenütt más kerül a fókuszba. Margot Wallström kezdeményezte az általános, összeurópai szintű kommunikációs prioritások meghatározását, amilyen például a klímaváltozás, de természetesen vannak ügyek, amelyek egyes országokat érzékenyebben érintenek, mint például a halászati vagy a migrációs kérdések.
- Milyen a magyar uniós kommunikáció? Van, amiben különösen eltér a többi tagállamétól?
- "Hivatalból" én nem az egyes országokra, hanem az EB 27 tagállamra vonatkozó kommunikációs stratégiájáért felelek. A magyar EU-kommunikációt a "fősodorba" tartozónak és igen aktívnak látom, úgy érzem, hogy a magyar adminisztráció oldaláról is jól képzett és lelkes csapat dolgozik ezen a területen.
