Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az unió tagállamainak környezetvédelmi miniszterei ugyan általában támogatják az Európai Bizottság klímaváltozás elleni javaslatcsomagját, ám a kelet-közép-európai tagországok úgy látják, hogy mivel a jelentős károsanyag-kibocsátó iparágak főként náluk vannak, az intézkedések nagyobb terhet rónának rájuk, mint nyugati szomszédaikra. A vita középpontjában az EB új szén-dioxid-kereskedelmi szisztémája (ETS) áll. Jelenleg az országok nemzeti elosztási tervet nyújtanak be az uniónak, amelynek keretein belül maguk szabályozzák az iparágak közötti kereskedést. Az EB ezzel szemben európai szinten, aukciókon értékesítené a kibocsátási kvótákat az érintett vállalatoknak. Így az ETS hatálya alá esne az unió 11,5 ezer energiaintenzív létesítménye - az elektromos erőművektől az olajfinomítókon át az acél- és cementgyárakig -, mivel azonban ezek többsége Európa keleti felén található, az itt lévő országok gazdaságát aránytalanul nagy mértékben sújtaná, hogy ezentúl a nagy közös európai kalapból kell megvásárolniuk kibocsátási kvótáikat.
Ezért az új tagországok többféle módon is változtatnának az eredeti tervezeten. Az egyik szerint elmosnák a határokat az erősebben és a gyengébben szennyező ágazatok között. Ez lehetővé tenné például, hogy ha egy nehézipari cég mondjuk az energiatakarékosságot segítő nyílászárókat gyárt, akkor az így megelőzött környezetszennyezés terhére engedményt kapjon saját környezetterhelése csökkentésében. Lengyelország ahhoz a kezdeményezéshez nyerte meg régiós szomszédai támogatását, hogy az elektromos energiát termelő vállalatokat vegyék ki a különösen nagy kibocsátók csoportjából. Varsói számítások szerint ha a jelenlegi elképzelések megvalósulnának, s így ezek a létesítmények 2012-től kénytelenek lennének teljes kibocsátási kvótájukat megvásárolni, az 5 milliárd eurós pluszköltséget terhelne rájuk. Ez begyűrűzne az európai vállalatok költségeibe, ami tovább rontaná a kontinens versenyhelyzetét Kínával és Indiával szemben, amelyek nem tervezik az EU-éhoz hasonló szigorú kibocsátási rendszer bevezetését. Az EB javaslatcsomagja szerint az unió 2020-ra az 1990-eshez képest 20 százalékkal csökkentené szén-dioxid-kibocsátását. A kelet-nyugati megosztottság mellett vitát kavar a tagországok között az is, hogy szabad-e arra törekedni, hogy a gépjármű-üzemanyagokban az etanol és a biodízel keverési aránya 10 százalékra nőjön 2020-ig. Franciaország vezetésével sokan halogatnák a szigorítást, amíg teret nem nyernek az úgynevezett második generációs gyártási eljárások, amelyek nem élelmiszernövényeken, hanem faaprítékon, mezőgazdasági hulladékon alapulnak. További vita tárgya az az EB-javaslat, amely szerint 2012-re 130 gramm/kilométerre kellene csökkenteni az új autók szén-dioxid-kibocsátását. Ezt a kisautókat gyártó francia cégek viszonylag könnyen, míg a német prémiumautó-gyártók nem vagy csak sokkal nagyobb anyagi áldozatok árán teljesíthetik.
