Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Átfogó munkaerő-piaci reformokat kell végrehajtani az unióban, ha az európai országok meg akarják őrizni társadalombiztosítási rendszereiket - állítja Fabian Zuleeg, a European Policy Centre (EPC) tanácsadó központ vezető politikai elemzője. Az európaiak elvárják, hogy társadalmaik magas szintű szociális biztonságot nyújtsanak, azzal azonban már kevésbé törődnek, hogy a rendszerbe befizetők számának csökkenése, illetve a támogatásra jogosultak aránytalanul nagy növekedése mellett országaik megengedhetik-e ezt maguknak - mondta a szakértő. A demográfiai előrejelzések szerint 2050-re 20 millióval csökken Európa lakossága, ráadásul míg ma minden nyugdíjasra négy kereső jut, ez addigra kevesebb mint kettőre csökken. Eközben az EU-tagországok még éppen hogy csak elkezdtek foglalkozni a problémával.
Zuleeg szerint növelni kell a foglalkoztatást, elsősorban a nők, az idősebbek, az etnikai kisebbségek, a hátrányos helyzetű, illetve az alacsony képzettségű emberek körében. Ezek a rétegek - országonként eltérő módon - alulreprezentáltak a munkaerőpiacon. Az EPC szakértője szerint meg kell szüntetni a korai nyugdíjazás lehetőségét, emelni a nyugdíjkorhatárt és ösztönözni az idősebbek foglalkoztatását. Például annak érdekében, hogy a cégek ne küldjék nyugdíjba idősebb munkatársaikat, lehetővé kellene tenni, hogy ne életkoruk szerint, hanem teljesítményüknek megfelelő bért fizessenek nekik, azaz jóval kevesebbet, mint most.
Egyes szakemberek szerint a dán modell lehetne a követendő minta Európa számára a munkaerőpiac reformjában. Dániában megkönnyítették a cégeknek az alkalmazottak elbocsátását és felvételét, az utcára kerültek azonban fizetést kapnak, és erősen ösztönzik őket az újra elhelyezkedésre. Ennek eredményeképpen 2007-re három százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta. Jesper Hartvig Pedersen, a dán nemzeti munkaügyi igazgatóság vezetője azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a dán modell nehezen exportálható. Először is nagyon drága: Dánia a GDP százalékában mérve az EU-átlag kétszeresét költi munkaügyi kiadásokra, emellett hosszú évek alatt építették ki a rendszert, ami ráadásul történelmi gyökerekből táplálkozik.
