Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jövőben érvényt kell szerezni az uniós polgárok azon, 1993 óta érvényben lévő alapjogának, hogy ha a közösség területén kívül gondjuk támad, akkor bármelyik EU-tagország nagykövetségéhez fordulhatnak segítségért - szögezi le az Európai Bizottság (EB) határozata. Az Európai Unió lakosai tagjai egy nagyobb családnak, amelynek adott esetben a hónuk alá kell nyúlnia, ha erre szükségük van - hangzik a bizottság indoklása. Ennek a jognak alapvetően azokban az országokban kell érvényesülnie, amelyekben a problémával küszködő közösségi polgár nem fordulhat saját nemzete nagykövetségéhez, mert állama ott éppen nem működtet ilyen képviseletet. Az EB elképzelése szerint 2009-től minden újonnan kiadott útlevélbe be kellene vezetni ezt a jogosultságot, a régiekbe pedig kiegészítő bejegyzésként kellene beragasztani egy ezt rögzítő matricát.
Az 14 éves jog felmelegítésének fontos indoka, hogy egyre több európai él az unión kívül - ma 30 és 50 millió közé teszik a számukat -, és évente 7 millióan utaznak olyan országba, amelyben nemzetük nem működtet nagykövetséget. A világ államai közül csak Oroszország, Kína és az Egyesült Államok engedheti meg magának, hogy mindenhol fenntartson hivatalos képviseletet, míg Franciaország, Nagy-Britannia és Németország száz-száz nagykövetséget működtet, amivel elég jól lefedik a világot. Ezzel szemben a máltaiak és a ciprusiak kevesebb mint tíz olyan országot választhatnak úti célul, amelyekben nemzeti képviseletükhöz fordulhatnak, ha bajba kerülnek. Ráadásul 18 olyan ország van a világon - köztük Szomália, Bhután és a Bahamák -, amelyekben egyetlen uniós tagországnak sincs nagykövetsége, és 17 olyan állam, amelynek területén csak egy tagország tart fenn hivatalos képviseletet.
A probléma a 2004 szilveszterén pusztító kelet-ázsiai szökőár idején jelentkezett élesen, mivel akkor sok, a cunami miatt bajba került európai polgár nem talált segítséget nyújtó hivatalos képviseletet. Az EU lakosainak csak negyede tudja, hogy ha szükségét látja, akkor joga van más tagország nagykövetségéhez is fordulni külföldön.
Az EB nem akarja erőltetni, hogy az egyes országok jószolgálati szolgáltatást nyújtsanak egymás polgárainak, ezért csak reklámozni szeretné ennek lehetőségét, azaz tudatosítani akarja az emberekben, hogy ez is uniós jogaik közé tartozik. Emellett azt tervezi, hogy kísérleti projektet indít néhány közös, uniós képviselet működtetésére olyan országokban, amelyekben csak néhány tagországnak van nagykövetsége. További feladat, hogy pontosítsák az ilyen keresztszolgáltatások tartalmát. Jelenleg komoly betegség, baleset vagy letartóztatás esetén egyértelmű ennek a létjogosultsága. Az azonban már például tisztázatlan, hogy ha egy uniós polgárnak külföldi állampolgárságú hozzátartozója van, s az kerül bajba, akkor érvényesül-e ez a jog.
