Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felhasználó a király az interneten, a modern média – a televíziók, a zenekiadók, filmstúdiók és a telefontársaságok 50 éves uralmának vége! Ez volt az egymondatos tanulsága a digitális marketing jelenéről és jövőjéről nemrégiben tartott brüsszeli konferenciának – írja az euobserver.com. Már az online hirdetések bővülését mutató számok is impozánsak, de nem ez a döntő érv az előbbi állítás mellett. Ami az előbbit illeti, az internetes hirdetési bevételek átlagosan 35 százalékkal ugrottak meg 2006-ban a világon, és összértékük elérte a 6,9 milliárd dollárt. Európában 39 százalékkal Nagy-Britannia produkálta a legerőteljesebb növekedést, és három országban, Dániában, Hollandiában és Nagy-Britanniában a webes hirdetések részaránya a teljes reklámköltésen belül elérte a tíz százalékot. A döntő változást azonban nem a hirdetések médián belüli áthelyeződése jelenti, hanem az, hogy a fogyasztók nem hallgatnak többé a reklámozókra – állítja a Forrester Research informatikai piackutató cég szakértője. A felhasználók 40 százaléka sokkal inkább bízik a hozzá hasonlók, mint a hirdetők üzeneteiben, és ezért az internetezők tudósításait, kritikáit és ajánlásait böngészi a reklámok helyett. A Forrester felmérései szerint csak a felhasználók öt százaléka bízik a Google keresési találatai között megjelenő hirdetésekben.
Az információtovábbítás modellje felülről szervezettből alulról építkezővé válik – véli a francia Joël de Rosnay internetszakértő –: a professzionális hírelőállítóknak, a szerzői jogok tulajdonosainak szembe kell nézniük az információk spontán keletkezésével és átadásával. Más szóval: kíméletlen harc folyik a nagy médiavállalkozások és a médiai kalózai között. Az internetes naplók (blogok), az önkéntesek által feltöltött lexikonok (wiki), az ingyenes internettelefon, illetve a zenei és videoanyagok csereberéjét szolgáló fájlmegosztó site-ok kihúzzák a talajt a profi újságok, zenekiadók és filmstúdiók üzlete alól, és a folyamat érinteni fogja a gazdasági tanácsadást, a bankok és ügyfeleik viszonyát, valamint az oktatást is – teszi hozzá a webguru. A digitális technológiák felfegyverzik a proletariátust a politika és gazdaság tudatformálóival szemben, de eközben új problémákat is felvetnek, amelyeket mi sem jellemez jobban, mint a modern kor etikai alapszabálya: ne használd fel az információt oly módon másokkal szemben, amilyen módon nem szeretnéd, ha veled szemben kijátszanának valamilyen információt.
Nem mindenki ért azonban egyet azzal, hogy tudomásul kellene vennünk a fogyasztók uralmának eljövetelét. A brit Andrew Keen újságíró és internetes vállalkozó szembe menne ezzel a tendenciával, és nézeteinek Az amatőrök kultusza: avagy hogyan öli meg az internet a kultúránkat és rohanja le gazdaságunkat című könyvében hangot is adott. Véleménye szerint a szakértelem az amatörizmus ostroma alatt áll, és a tehetséget hovatovább olyan nehéz megtalálni, mint tűt a szénakazalban. Példaként a Wikipediát hozza fel, amelynek milliónyi amatőr szerkesztője definiálgatja a szócikkek ezreit, szemben a Britannica.com-mal, amelyet 4000 profi állított össze és frissít. Az előbbi webhely ingyenesen hozzáférhető, s ennek köszönhetően a 17. legnagyobb forgalmat generáló site a világhálón, míg az utóbbihoz előfizetéses rendszerben lehet hozzáférni, aminek nyomán csak az 5128. a nézettségi sorrendben. Ennek eredményeként a Britannica.com anyagi gondokkal küszködik, s ezért több munkatársát, köztük szerkesztőket is el kellett bocsátania. Rádió- és tévécsatornák, újságok és kiadók nélkül nem lesznek olyan szervezetek, amelyek felfedezik és felnevelik a tehetségeket. Az eredmény olyan katasztrofális lesz, mint amikor a kambodzsai diktátor, Pol Pot a hetvenes években kiirtotta országa értelmiségét – vizionálja a végromlást Keen.
Az Európai Bizottság információs társadalommal kapcsolatos ügyekért felelős biztosa, Viviane Reding az előtt a feladat előtt áll, hogy megtalálja az online média olyan szabályozását, amely egyszerre erősíti a tartalmak versenyét, segít megőrizni a kultúrák sokféleségét és ösztönzi az emberek aktív részvételét az internet formálásában. A párbeszéd, amelynek egyik fóruma volt az idézett konferencia, segíthet megtalálni az egyensúlyt a fogyasztók és a szerzői jogok tulajdonosainak érdeke, a véleménynyilvánítás szabadsága és a kaotikus kommunikáció között. A szabályozás első változata szeptemberre készülhet el.
