Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió illetékeseinek tökéletesíteniük kellene azokat a technikákat, amelyek lehetővé teszik az élelmiszerek pontos megjelölését, illetve útjuk nyomon követését – hangsúlyozta a Reutersnek adott interjújában Roland Schenkel, az EU hét kutatóintézetét összefogó Joint Research Centre (JRC) vezetője. Az EU élelmiszer-biztonsági politikájának fő célja az, hogy nyomon kövesse az ételek útját az állati vagy növényi eredetű forrástól a vágóhídig vagy a feldolgozóüzemig, majd a fogyasztóig – az uniós zsargon szerint „a farmtól a villáig” vagy „az istállótól az asztalig”. Az elektronikus azonosítást már most is használják e célra, de az EU szakemberei azon is dolgoznak, hogyan tudnának alkalmazni újabb, „törvényszéki” technológiákat, beleértve a DNA-vizsgálatokat is, különösen azért, hogy kiszűrhessék az élelmiszer-hamisításokat. Erre azért volna szükség – mondja Schenkel –, mert a finomabb módszerekkel ki lehet mutatni azokat a sajátosságokat, amelyek egy-egy élelmiszer valódiságát, adott helyről származását igazolják. A csalásoknál, hamisításoknál ez a fő probléma: amikor az elkövető azt állítja, hogy egy bor egy adott területről való, egy élelmiszer egy meghatározott állatfajtából készült vagy egy speciális területről jött.
Különösen nagy gondot jelent a hús. Az EU – a világ legnagyobb élelmiszer-importőre – szigorúan szabályozza a hús és a húsipari termékek bevitelét, de ez elsősorban a higiénés és állat-egészségügyi kérdésekre, a gyógyszer-, illetve növényvédőszer-maradványokra vonatkozik. Az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor már nem a nyers húsról van szó. Nagyon nehéz olyan azonosítót találni, amely a valamilyen módon már kezelt, esetleg megfőzött húsban is kimutatható marad – figyelmeztet Schenkel. A hagyományos címkézési rendszerrel elég könnyű követni a nyers áru útját – de ha valaki azt állítja, hogy egy marhahúsdarab Argentínából származik, nehéz bebizonyítani az ellenkezőjét.
Az unión számos élelmiszerpánik söpört végig a nyolcvanas években kitört kergemarha-válság óta; ezek többsége nem kapcsolódott semmilyen bűnös tevékenységhez, de azért akadtak olyanok is, amelyek mögött nyilvánvalóan valamilyen hamisítási ügy állt. Tavaly például Németországban találtak a hatóságok több mint 120 tonna rothadt húst – egy részük szavatossági ideje már több mint négy éve lejárt – élelmiszer-elosztó vállalatok helyiségeiben. Ezeket a húsokat kiolvasztották, feldolgozták, újrafagyasztották, majd megváltoztatták a lejárati idejük dátumozását; a szállítmányokból nyolc másik EU-országba is jutott, mielőtt a német rendőrség lecsapott volna. Ilyen esetekben azonban tudományos alapon elég nehéz bizonyítékokat szerezni arra, hogy valami baj van azzal a hússal; nem lehet csak szag után menni – mondta az uniós szakértő –, ki kellene tudni mutatni a fehérjék minőségi romlását is. Ki kell dolgozni egy „frissességi” indexet tudományos alapon, és azt kell követni.
Hasonló problémákkal szembesültek a tudósok a borok esetében is, márpedig ott is van bőven hamisítási ügy. A JRC laboratóriumaiban nukleáris mágneses rezonancián alapuló spektrométereket is bevetnek, hogy ellenőrizzék egy-egy borminta eredetét; a mérések eredményét arra is fölhasználják, hogy létrehozzák az EU boradatbázisát. Valami hasonló módszert kellene találni más élelmiszerekre is – véli Schenkel –, hogy ki lehessen szűrni a romlott vagy hamisított termékeket, és be is lehessen bizonyítani, hogy azok.
