Az Európai Központi Bank (ECB) a napokban felszólította az euróra aspiráló országokat, tartsák tiszteletben az „euro” közösségi helyesírását, vagyis nem fogadja el, hogy a magyarban ékezettel írják, lett neve pedig eiro. A közös egységes írása része a közösségi jognak, erről a tagállamok döntöttek, egyetlen kivételt engedélyeztek Görögország esetében, amely a görög ábécét használhatja, a bankjegyeken így is szerepel az euró. A magyar–EU csatlakozási tárgyalásokon – amint az egyik résztvevő elmondta – nagy harc volt az ékezetért: „a magyar fél érezte, hogy jogi értelemben igaza van, de a gazdasági és politikai érvrendszer nyomására végül is meghajolt”. Volt folytatás is, már a csatlakozás után: az alkotmány szövegezésekor történt kísérlet az ékezet megmentésére, de sikertelenül. Végül salamoni megoldás született: a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása, amely mindkét írásmódot elfogadta, lehetővé tette a magyar diplomáciának a visszavonulást.
Mindkét álláspont védhető. A közös pénz egyben nemzeti is, ami önmagában ellentmondásos, a nemzeti szimbólum megjelenítése ezért kérdéses. A bankjegyek tervezésében nem is engedélyezték, hogy a rajtuk szereplő épületek konkrét, történelmi építmények legyenek. Az euró feltüntetése – különösen a görög betűk elfogadása – viszont a nemzeti sajátosságot hangsúlyozza, a bankjegyen éppenséggel volna még hely... Egyébként is, az újratervezést indokolhatná, hogy Málta – még ha csak egy pontocska is – nem látható az eurós bankjegyeken.
Az euró bevezetése még opció volt London vagy Koppenhága számára, de az 1994 után érkezetteknek már nincs választásuk: nemcsak hogy törekedniük kell a közös pénz bevezetése feltételeinek teljesítésére, de ha ezt elérték, át is kell rá térniük. Az 1995-ben csatlakozott Svédország megfelel minden feltételnek, és csupán technikai lépéseket kell hoznia (belépni az ERM 2 rendszerbe és törvényileg garantálni a központi bank függetlenségét). Ezek mesterséges halogatása a közösségi joganyag megsértését jelenti. Az Európai Bizottság mégsem indít eljárást az ország ellen – helyesen. Mert a svédek három éve leszavazták az eurót. Jog és politika ütközik itt, és pillanatnyilag aligha volna bölcs dolog a közvélemény ellenében intézkedni. (Különösen igaz ez, amikor az EU-vezetők a két tagállamban is leszavazott uniós alkotmány megmentésén fáradoznak.) Ilyen körülmények között az euró – és még inkább az eiro – megtiltása az érvényes joganyag alapján érthető, az ECB nem is tehet másként. De a joganyag egyhangú tagállami hozzájárulással megváltoztatható, és az ez előli elzárkózás nemzeti érzékenységet sérthet. Alighanem más volna a helyzet, ha, mondjuk, a britek megnyerésének volna az ára egy ékezet. Másfelől persze örülhetnénk, ha a forintról az euróra való áttérés már csak az ékezeten múlna...
