Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Két esztendővel bevezetését követően az Európai Bizottság az emissziós kereskedési rendszer felülvizsgálatát vagy ha úgy tetszik, kiszélesítését javasolja. Egyelőre még csak amolyan közös gondolkodás formájában, de már konkrét javaslatokat is megfogalmazott, amikor a hét elején nyilvánosságra hozta kezdeményezését. A cél, hogy 2013-tól még szélesebb körben és még hatékonyabban alkalmazzák az emisszióbörzét. Az emissziókereskedelem célja az üvegházgázok kibocsátásának a visszaszorítása. Minden tagállam kvótát kapott, ezt felosztotta az energiaigényes ágazatok nagyfogyasztói között, amelyek ettől kezdve az emisszióbörzén kereskedhettek fölöslegükkel, szükség esetén pedig föltankolhattak. Így a környezetbarát eljárással dolgozó nagyüzemek értékesíthetik fölöslegüket, míg azok a cégek, amelyek egyelőre úgy döntenek, hogy olcsóbb emissziós jogot venniük, mint befektetni a korszerű technológiába, ezen a módon járulnak hozzá a tisztább környezethez. A 2005-től érvényes rendszer csupán a szén-dioxidra vonatkozott. Brüsszel, figyelembe véve a kedvező tapasztalatokat, egyéb, a klímaváltozásért felelős gázokra is kiterjesztené, például dinitrogénoxidra (köznapi nevén kéjgáz), amely az ammónia előállítása során szabadul fel vagy a szénbányákban keletkező metánra. Azt is érdemes megvizsgálni a bizottság szerint, hogy milyen típusú, égetéssel üzemelő kisebb készülékeket lehetne bevonni a kvótarendszerbe. Mivel a tagállamok eltérő meghatározásokat használnak, szükség lesz egyfajta harmonizációra. Külön fejezetet érdemel a légi forgalom. Az Európai Parlament, a tagországok és persze maga az EB is már korábban sürgették, hogy találjanak megoldást az egyik legnagyobb légkörszennyező ágazat, a légi közlekedés „elszámoltatására”. Brüsszel néhány hónapon belül konkrét megoldási javaslattal és menetrenddel rukkol elő.
Az eddigi tapasztalatok szerint a beruházóknak nem elég a jelenlegi öt évre szóló kvóta rögzítése – ennél kiszámíthatóbb, hosszabb távra érvényes rendszerre van szükség, mint ahogy arra is megoldást kell találni, hogy mi legyen az időközben megszűnő ipari létesítmények kibocsátási kvótájával.
Nem véletlen a 2013-as időpont, hiszen a kiotói egyezmény 2012-ben lejár és már folynak az előkészületek egy új, a remények szerint még átfogóbb és még több országot tömörítő megállapodás tető alá hozatalára: kifejezetten célzott együttműködési kereteket kell találni Ausztráliával vagy például az északkelet-amerikai államokkal és Kaliforniával, amelyek maguk is tervezik a kibocsátási börze bevezetését.
