Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bármely projekt alapkövei közé tartozik a költségterv, amelyek a projektgazdát irányítják és segítik a végrehajtás során. Amennyiben a projekt finanszírozásába közösségi vagy állami forrásokat is be szeretne vonni a projektgazda, úgy az indokolt költségekről, valamint a megvalósulás menetéről a finanszírozót is meg kell győznie. A pályázatok kiírói közt e téren lényeges különbségek vannak. A nemzeti és uniós társfinanszírozással a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretein belül kiírt és Magyarországon elbírált (hazai) pályázatok sok esetben jóval szigorúbb szabályozást alkalmaznak, mint egyes uniós pénzforrások. Utóbbiak közül a legismertebbek a közvetlenül Brüsszelből származó közösségi programok eurói. A továbbiakban utóbbiak, valamint a hazai pályázatok költségtervére vonatkozó részét hasonlítjuk össze.
A pályázat-összeállítási munka első lépéseiben már találkozunk a fentebb említett különbségekkel. A hazai pályázatok esetében a pályázónak egy tételes, legtöbbször árajánlatokkal és kalkulációkkal alátámasztott költségvetést kell benyújtania a dokumentáció részeként. Ezzel szemben a javarészt nemzetközi kooperációval, azaz konzorciumban létrejövő projekteket támogató közösségi programok esetében első lépcsőben mindössze egy vázlatos költségtervet kell készíteni. A tételesen kifejtett, részletes költségvetést csak a támogatási szerződés megkötésekor kell benyújtani. A két pályázati rendszer közti különbség a rugalmasságban is megmutatkozik: míg a hazai finanszírozású projekteknél az említett költségvetés csak nehezen, bonyolult és nem mindig sikeres procedúrával változtatható meg, addig a közösségi programok esetében a részletes költségvetés benyújtásakor általában plusz-mínusz tízszázalékos – vagy legfeljebb 10 ezer eurónyi – tételenkénti eltéréseket elfogad az Európai Bizottság (EB). Az e fölötti eltérések jóváhagyását külön kérelmezni kell.
A közpénzből származó finanszírozást tartalmazó projektek költségvetése támogatásra jogosult, illetve nem jogosult elemeket tartalmaz. Vannak olyan költségcsoportok, amelyek általában nem számolhatóak el az unió támogatási rendszerén belül, ilyenek például a közvetett adók (áfa és a vámok), a fizetendő kamatok vagy az árfolyamveszteség. A jogosult kiadásokon belül megkülönböztetők közvetlen és közvetett költségek. Általánosságban elmondható, hogy a közösségi Programok több kiadási formát ismernek el, mint a hazai pályázatok. Utóbbiak esetében nem számolhatóak el például a projekthez kapcsolódó, saját fejlesztésű immateriális javak (tanulmányok, kutatások, stb.) és csak korlátozottan bizonyos személyi jellegű kiadások. További különbség, hogy a közösségi programok esetében a benyújtott projekt költségvetésére alapesetben Brüsszel automatikusan „rátesz” egy 20 százalékos rezsiátalányt, és így számítja ki a támogatási összeget, míg ezek a költségek a hazai pályázatok esetében rendszerint nem érhetik el az összköltségvetés 5–10 százalékát. Ugyanakkor az EB nem nézi jó szemmel az alvállalkozók – például pályázatíró cégek – bevonását a közösségi programokból finanszírozott pályázatokba, hiszen ezek lényege, hogy a konzorciumi partnereknek maguknak kell megvalósítaniuk a projektet.
Információk a közösségi programokról és további pályázati lehetőségekről az www.euoldal.hu-n találhatók.
