Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nyolc új kelet-közép-európai tagország elmúlt egyéves európai uniós tagsága során egyedül Szlovénia mutatott kimagasló teljesítményt, ami a szakértők szerint hosszú távú tendenciának tűnik. A többiek, köztük a középmezőnybe tartozó Magyarország esetében is a helyezés hosszú távon nem garantált – derült ki az MTA Világgazdasági Kutatóintézet által készített, az egyéves EU-tagságot értékelő jelentésből.
A tagállamként mutatott teljesítmény indexét (TMT) három részindex: a politikai és társadalmi stabilitás, az uniós tagállamként való működés és a gazdasági teljesítmény részindexéből alakították ki. A politikai stabilitás hiánya – ami elsősorban Észtországban, Lettországban és Litvániában jellemző – veszélyeztetheti az országok hatékony közösségi szereplését. Ebben a kategóriában Magyarország Szlovénia után a második helyen áll a rangsorban. A tagállamként való működés az adott ország jogharmonizáció terén történt előrehaladását, valamint az EP-választás részvételi arányát tükrözi. Magyarország ebből a szempontból is másodikként végzett, ezúttal Litvánia után. Bár a jogharmonizáció terén kiemelkedő teljesítményt mutatnak az új tagországok, hiszen a legrosszabb helyen lévő Lettország teljesítménye is 96 százalék – vagyis az összes átveendő irányelv ekkora részét ültették át a nemzeti jogba –, a helyzet nem annyira rózsás, ugyanis a jogalkotás nem jelent automatikusan harmonikus jogalkalmazást is.
A gazdasági teljesítmény – reál GDP, egy főre jutó GDP, bruttó beruházás, termelékenység, munkanélküliség alakulása – alapján Magyarország az ötödik helyre került, a mezőnyt Szlovénia vezeti. Míg a GDP növekedési üteme 4 százaléktól (Csehország, Magyarország) 8,5 százalékig (Lettország) terjed, és bár az egy főre jutó GDP-ben kifejezett életszínvonal nőtt, a mezőny élén lévő Szlovénia esetében is csak 78,5 százaléka az EU–25 átlagának, míg a sor végén lévő Lettország esetében ez az érték csak 43,5 százalék. Ezzel szemben a munkahelyteremtés üteme nem volt ilyen dinamikus, gyakorlatilag elmondható, hogy az új tagállamokban 2003–2004-ben stagnált a munkanélküliségi ráta: a legmagasabb Szlovákiában és Lengyelországban (18–18,8 százalék) volt. Az államadósság terén a tagországok a maastrichti maximum alatt vannak, de ezen belül Magyarország és Szlovákia államadóssága kiemelkedő – a GDP 57,6, illetve 43,6 százaléka –, ráadásul a vizsgált egyéves periódus alatt növekvő tendenciát mutatott. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy az összehasonlításnál nem lehet figyelmen kívül hagyni a kiindulási alapot, azt, hogy a balti országok a kilencvenes évek elején tiszta lappal indultak, mivel nem örökölték a szovjet államadósság rájuk eső részét. Hasonlóan jó helyzetből indult Lengyelország is, amely azonban a balti országokkal ellentétben időközben „behozta” a lemaradást, és ma már az „élmezőnyben” van az államadósság tekintetében.
