A politikai és a gazdasági elit nem megfelelően kommunikálja a magyar makrogazdasági mutatókat, ezzel rontják az ország megítélését és félretájékoztatják a lakosságot – véli Inotai András, a VKI igazgatója. A magyar gazdasági folyamatok tendenciáját, az okokat és okozatokat kell ismerni ahhoz, hogy a számok a valóságot mutassák. Csak ezek hiányában gondolhatjuk, hogy sereghajtók vagyunk az új csatlakozók között.
Magyarországon a GDP 3,9 százalékkal nőtt 2004-ben, a cseheket és a szlovéneket leszámítva mindenhol nagyobb arányú volt a növekedés, ez azonban az államok fejlettségbeli különbségeiből is következik. Ráadásul az egy főre jutó GDP vásárlóérték-paritáson szintén csak a cseheknél és a szlovéneknél jobb, mint nálunk. A külföldi tőkeállomány esetében is csak egy állam, Észtország előzte meg hazánkat tavaly. A munkanélküliség terén is jól teljesítettünk, a 6 százalékot egyedül Szlovénia közelítette meg, de a régió összes többi új csatlakozója 10 százalék feletti munkanélküliséget könyvelhetett el 2004-re. Nem ennyire jó a helyzet a többi mutató esetén, de ezek is korrigálhatók megfelelő gazdaságpolitikával. A 6,9 százalékos magyar inflációt csak Szlovákia múlta felül, és a jövő évi prognózis is minden államban kedvezőbb a magyarnál.
A költségvetés hiánya igazából nem lenne probléma, hiszen Csehország és Lengyelország még nagyobb deficitet produkált, de az ígért adat nagymértékben eltér a realizálttól, ezzel váltottuk ki Brüsszel nem tetszését. Magyarország adóságállománya a legnagyobb a régióban. Bár a maastrichti kritériumok által meghatározott 60 százalék alatt van, de alig egy százalékkal, és ha megugrana, nagyon nehéz lenne visszafogni a deficitet – az állam kiadásainak egyik meghatározó tényezője ugyanis a kamatfizetés. Azért ekkora a különbség a régió más államaihoz képest, mert nem kértünk soha – például Lengyelországgal és Csehországgal szemben – moratóriumot.
A kilencvenes évek második felében a jó gazdasági körülmények között nem történt sem intézményi, sem adópolitikai reform Magyarországon. A költségvetés kisebb módosításaival, kozmetikázásával pedig nem lehet hatékonyan sem a hiányt csökkenteni, sem az uniós pénzeket felhasználni – vélik a kutatók.
A makromutatóknál az állam versenyképessége jobban mutatja a gazdaságban rejlő potenciált. Magyarország versenyképességét a drága állam, a k+f-re fordított alacsony összegek rontják, azonban sok olyan tényező van, ami rendkívül kedvező – mondta Simai Mihály. Magyarország versenyképességét növeli, hogy a termelés szerkezetének átalakítása a régión belül hazánkban sikerült a legjobban és az export növekedése és szerkezete is kedvező. Igaz, az, hogy nagy részét olyan termékek adják, melyek világszinten is sikeres iparágak outputjai, azzal a következménnyel jár, hogy Magyarországot a világgazdaság ciklikussága érzékenyen érinti. Így ez a tényező is rugalmasabb gazdaságpolitikát követelne meg.
Bodolóczki Linda