Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Ön korábban a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként felügyelte a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt, most pedig az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszteri tisztséget tölti be. Hogyan változott meg a munkája, s milyen változások következnek be az uniós támogatások keretében megvalósuló fejlesztések terén?
– Miniszterként az ember részt vehet a kormányüléseken, közvetlen szereplője a kormányzati munkának, nem csupán szakspecifikus, hanem általános politikai magatartást követelnek tőle, tehát a kormányzati politikában megjeleníthet olyan dolgokat, amelyeket eddig általános szaktudásként megnyert. Úgy is mondhatnám, politikussá avanzsáltam, hiába neveztek korábban politikai államtitkárnak, az a gyakorlatban szakmai feladatot jelentett.
– És hogyan érinti ez a szakmai munkáját?
– Nagyon jelentős változás, hogy kibővült a hatásköröm alá tartozó terület, ezzel ugyanis az európai politikák hazai képviselete, a hazai és az uniós stratégiák összehangolása is az irányításom alá került. Ez azt jelenti, hogy minden amit tervezünk, fejlesztünk, amit előkészítünk, az már integráns része egy általános politikai célkitűzésnek.
– Mit értünk politika alatt ebben az esetben?
– A legfontosabb célok, irányok kijelölését az Európai Unióban és itthon. Sokkal könnyebben lehet összehangolni ezeket, ha az ember tudja, hogy az uniós politikák milyen logikai alapon, milyen információk alapján, s milyen eszközrendszerrel alakulnak, és ebben a folyamatban képezi a saját politikáját. Ez óriási többlet.
– Hogyan változik az új struktúrában az eddig ön által felügyelt terület?
– A kohéziós politika koordinációja továbbra is a Nemzeti Fejlesztési Hivatalnál marad, a hivatal továbbra is ellátja a Közösségi Támogatási Keret irányító hatósági feladatát. Európai színvonalú stratégiatervező, szervező hivatalt kell létrehozni. A kohéziós alapból, illetve a strukturális alapokból megvalósuló kiemelt projektek továbbra is a Nemzeti Fejlesztési Hivatalhoz tartoznak. A következőkben egyeztetünk a regionális fejlesztési és felzárkóztatási tárca nélküli miniszter úrral arról, hogy milyen regionális feladatok kerüljenek át a Nemzeti Fejlesztési Hivataltól hozzájuk.
– Azt gondolom, sokan nem tudják, mit is takar a tárca nélküli miniszteri tisztség.
– A tárca nélküli miniszternek nincs minisztériuma, ő egy adott témakör szervezője, képviselője, megjelenítője. Az én esetemben az a lényeges különbség a minisztériumokhoz képest, hogy hozzám jelenleg egy országos hatáskörű hivatal tartozik (NFH) – amely szervezet önálló, én felügyelem, koncepciókat adok, de nem közvetlenül én irányítom. Ezenkívül az én felügyeletem alá került a Külügyminisztériumból az integrációs és külgazdasági államtitkárság. Én ezt a feladatkört mindig is tárca nélküli miniszteri posztnak gondoltam, ez ugyanis egy koordinatív feladat, itt szervezni, összehangolni kell tudni, itt mögöttem vannak azok a tárcaközi bizottságok, amelyek a közvetlen gyakorlati terepei az egyeztetésnek. Ez tipikusan egy olyan munkakör, amelyben szolgálhat az ember: a többi minisztertársát szolgálja, tevékenysége pedig nem egy a többi ágazat közül, hanem egy specifikus, horizontális tevékenység, ami érinti az összes tárca munkáját.
– Gondolom, a kormány átalakítása közben is dolgoztak a második Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítésén. Hol tartanak?
– Elkészült a terv első változata, s azt átadtuk tárcaközi egyeztetésre, s a parlamenti pártok szakértői is megkapták a dokumentumot.
– Ebben már meghatározták a fő prioritásokat is? Melyek ezek?
– A Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásait megfelelő társadalmi egyeztetés után a kormány fogja eldönteni. Mi három prioritást javaslunk: az emberrel vagyis a társadalommal, a gazdasággal és környezettel kapcsolatos fejlesztési területeket. Az ezek közötti elsőbbséget is az fogja eldönteni, hogy közöttük milyen százalékos arányban oszlik majd meg a források felhasználása. Most, a következő hetekben-hónapokban erről folynak a viták. A tárcákkal együtt körülbelül 2005 márciusára fogjuk tudni eldönteni, hogy mit terjesztünk a kormány elé, és akkor már a 2007–2013 közötti időszak pénzügyi felhasználásának legfontosabb belső szerkezetét is meg fogjuk tudni mondani. Most még „csak” fogalmaink vannak az egészséges társadalomról, vagyis az egészségügyről, az aktív társadalomról, vagyis a foglalkoztatásról, az okos társadalomról, más szóval az oktatásról, az információs társadalomról, a versenyképes gazdaságról, a felzárkózó vidékről, az élhető környezetről és a dinamikus településrendszerről. Ezen négy fő pillérre támaszkodnak, amelyek közül az egyik szolgálja a társadalmi, területi kohéziót; a másik a tudásvezérelt, megújuló társadalmat; a harmadik az egész ország versenyképességét és a negyedik a fenntartható fejlődést.
– Itt már a 2007–2013 közötti időszakról beszélgetünk, de gondolom, a jelen pályázóknak legalább annyira fontos, hogy mikor jutnak pénzükhöz?
– Húszmilliárd forintot már kifizettünk, további 24 milliárd forintot az irányító hatóságok odaítéltek, a bíráló bizottságok pedig 60 milliárdra tettek javaslatot. Elmondhatom, hogy több száz pályázat a szerződéskötés fázisában van, miközben az ország még csak négy hónapja tagja az Európai Unió.
