Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Két és fél évet vett igénybe az Európai Unió alkotmányának tető alá hozása, de korántsem biztos, hogy a tagállamok elmondhatják: a nehezén túlvagyunk. Ahhoz ugyanis, hogy hatályba léphessen, minden tagországnak ratifikálnia kell, és van, ahol ezt referendum előzi meg. Eddig a 25-ből tíz készül népszavazás kiírására, köztük Nagy-Britannia, ahol a legkisebb az EU integrációjának a támogatottsága. Márpedig az alkotmány éppenséggel a további, szorosabb együttműködés irányába tett lépés, és az Unió immár alkotmányával szavatolt hatékonyabb működését az euroszekptikusok könnyen tekinthetik a föderáció, az Egyesült Európai Államok szorgalmazásának.
Mi történik, ha az alkotmányt elutasítják? Az EU vezetői deklarálták, hogy amennyiben az alkotmány aláírását követő két év után egy vagy több országnak „nehézsége” támad, akkor a szöveg visszakerül az Európai Tanács elé. Az alkotmány aláírására körülbelül három-négy hónap múlva kerülhet sor, addigra kell jogilag is egyértelművé gyúrni a szöveget és gondoskodni arról, hogy a tagországok összes nyelvén autentikus legyen a fordítás. Ezután tehát ha 2006 őszén a 25-ből már 20 országban ratifikálták, akkor az EU vezetők foglalkoznak a kérdéssel. Ez a "rémálom" forgatókönyv, de van ennél rosszabb is: ha csupán egyetlen ország elutasítja, az alkotmány megbukik. Hiszen az a lényege, hogy a korábbi szerződéseket – a római alapszerződést és a kormányközi konferenciákon (mint az utóbbi években Maastrichtban, Amszterdamban vagy Nizzában) elért módosításokat, kiegészítéseket egyetlen dokumentum váltja fel. Ha ezt csak egyetlen tagország is elutasítja, akkor értelemszerűen az alkotmány érvénytelen, marad minden a régiben.
Azt követően, hogy Tony Blair brit kormányfő bejelentette: referendumra bocsátja az alkotmányt, egyre több tagállamban erősödött a kormányra nehezedő nyomás, hogy hasonlóan járjon el. És nem feltétlenül az alkotmányt ellenző tábor követeli, mint például Franciaországban. A vállalkozás persze kockázatos. Intő jel az Európai Parlament választása, amely függetlenül attól, hogy szinte mindenütt a kormánypártok megmérettetésének eszköze, arról is árulkodik, hogy az EU-s kérdések nem mozgósítanak, ráadásul az alkotmány olyan alaptörvény, amely még egyetlen állam esetében is bonyolult, hát még amikor 25 országnak igyekszik kompromisszumok útján kedvében járni. Alig van olyan lényeges paragrafusa, ahol ne lenne egy „igen, de” kitétel. Így például nehéz kapásból fölsorolni azokat a területeket, ahol a tagállamok elveszítik vétójogukat, mert számos területen, ahol különben minősített többséggel döntenek, előfordulnak olyan kompetenciák, ahol megmarad a vétójog. Az alkotmánynak bizonyos vívmányai ráadásul korábban megvalósulnak. Így például az uniónak már 2004 novemberétől lesz külügyminisztere, viszont az új szavazati rendszer hiába lép előbb hatályba, csak 2009-től lesz érvényes, és az EU brüsszeli bizottságának létszáma is csak 2014-től csökken a tagállamok kétharmadára.
Vonzóan hangzik egyébként az alkotmány legnagyobb vívmányának tekintett szavazási rendszer reformja is, az úgynevezett kettős többség elve. (A döntés elfogadásához a tagállamok 55 százalékának képviselnie kell a lakosság 65 százalékát – de: legalább 15 országnak kell lennie, és a másik oldalon, akik viszont blokkolni akarnak, ott sem elég, hogy a lakosságnak több mint 35 százalékát képviseljék, legalább négynek kell lenniük. Viszont, ha nincs ki a négy, még nem reménytelen az ügyük, mert ha a szükséges legalább 36 százalékos lakossági aránynak a háromnegyedét elérik, akkor kérhetik a döntés felfüggesztését, vagyis időhöz jutnak.) Ha olyan kérdésről szavaznak, amelyet nem az Európai Bizottság vagy az EU külügyminisztere javasol, akkor a tagállamok nem 55, hanem 72 százalékára van szükség.
Fölmerült az a javaslat is, hogy legyen az összes tagállamban egyidejűleg népszavazás. Akárhogy is alakul, az biztos, hogy a következő hónapokban hatalmas feladat nehezedik a kormányokra, magyarázni, népszerűsíteni kell az alkotmányt, megértetni szellemét és technikáját.
