Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hogyan választott Európa? A nagy, ha úgy tetszik hagyományos pártok – mint a kereszténydemokraták, szociáldemokraták, liberálisok és újabban a zöldek – a következő öt esztendőben is uralják az Európai Parlamentet (EP). Ám jó néhány olyan képviselő is bekerült az EP-be, aki mandátumát a csalódott, kiábrándult vagy elfásult szavazóknak köszönheti. Természetesen nincs olyan szabály, hogy az EP-be csakis integrációpárti, a föderáció elkötelezett híve kerülhet be. De azért érdemes feltenni a kérdést, mit keres ott a nyíltan rasszista, idegengyűlölő, avagy a szimplán nacionalista, nemzeti érdekeit némileg torzultan képviselő honatya – aki eddig fennhangon azt hirdette, hogy az EP egy haszontalan uniós intézmény, befolyás és hatalom nélkül.
A 25 tagállam választóinak közönye ismert, a részvétel történelmi mélypontra süllyedt, de ennek oka részben a tudatlanság, az a politikai elitben is uralkodó tévhit, hogy az EP-ben aktatologatás folyik, csak rábólint a brüsszeli bizottság vagy a tagországok minisztereinek határozataira. Ha ez így volna, akkor miért sietnek az euroszkeptikusok és egyéb kakukktojások az EP-be? Pat Cox, az EP leköszönő elnöke szerint a képviselők 10-15 százaléka tartozik közéjük, akiknek a jelenlétét nem szabad túlbecsülni – de lebecsülni sem. A demokrácia szabályai szerint ők Európa választói közül vagy negyvenmilliót képviselnek. Tény, hogy Ausztriában Jörg Haider FPÖ-je látványosan bukott (6 százalék), Jean-Marie Le Pen Front Nationalja sem lett népszerűbb a franciák körében (10 százalék) – de ott vannak. És a belga szélsőségesek éppenséggel látványosan feljövőben vannak, Flandriában a második legerősebb párt, a többiek „cordon sanitair”-je ellenére – vagy éppen amiatt. Azt persze jól ismerték fel, hogy az „ordas eszmék” legfőbb ellenségeit Strasbourgban vagy Brüsszelben kell keresniük, hiszen az eurokraták vagy a föderáció hívei éppen a befelé fordulás ellen vannak. Minél több területen sikerül európai szinten dönteni, minél több területen ismerik föl a közös érdeket, annál kisebb az esély a kirekesztésre, diszkriminációra, és annál átláthatóbbak a nemzeti politikák is. Ennek fékezésére tehát az EP jó terepnek kínálkozhat. De iskolának is. A brit euroszkeptikusok látványos győzelme által bejutott képviselőknek nehezebb lesz közhely-mítoszokkal kampányolniuk – hacsak nem akarnak hazudni.
