Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU brüsszeli bizottsága elnökéről szóló vita pontosan azon szempontok alapján folyik, amelyek az unió jövőjét, a készülő alkotmányt is meghatározzák. Integrációpárti legyen? A nemzetek felettiséget, vagyis a föderális gondolatot szorgalmazza? A kisebb tagállamok érdekeit jelenítse meg? És persze kiegészítve még egy sor sajátos elemmel, mint például Párizs számára fontos, hogy franciául is tudjon – ami máris több esélyest, például Chris Pattent, a brüsszeli bizottság külkapcsolatokért felelős tagját taccsvonalon kívülre helyez. Ugyancsak jelentős kérdés az atlantista vonzalom – éppen ez csökkenti a belga kormányfő választottjának esélyeit. A liberális Guy Verhofstadtnak ugyanis London nehezen bocsátja meg az iraki beavatkozás elutasítását. Másfelől ez éppenséggel alááshatja a liberális Rasmussen dán kormányfő sanszait. A brüsszeli sajtó szinte szenvedélyesen keresi Romano Prodi utódját, röppenti fel az új neveket, de az EU-vezetőket legalább ennyire lázasan foglalkoztatja a téma, annál is inkább, mert veszedelmesen közeleg a június 17-i csúcstalálkozó, amely után föl kell szállnia a füstnek.
„Könnyű lenne a dolgom, ha Jean-Claude Juncker, Luxemburg miniszterelnöke beadná a derekát és hajlandó volna elvállalni a posztot” – nyilatkozta Bertie Ahern ír kormányfő, akinek az EU soros elnökeként feladata, hogy szondázva a fővárosokat megtalálja az ideális jelöltet. De hát Juncker többször is kizárta ezt, arra hivatkozva, hogy nem hagyja cserben a luxemburgiakat, akik ragaszkodnak személyéhez.
Az Európai Parlament jobboldala azt követeli, hogy a választásokon a legerősebb frakciónak bizonyuló politikai családból kerüljön ki a bizottság elnöke – remélve persze, hogy az előrejelzések be is jönnek. Viszont kevés a konzervatív jelölt. Az osztrák kancellár szívesen hagyná maga mögött Bécset, de Schüsseltől továbbra is rossz néven veszik, hogy koalícióra lépett a Szabadság Párttal. A hét végén derült ki, hogy a színfalak mögött felmerült a konzervatív bajor kormányfő, Edmund Stoiber neve is, ami különösen meglepetést keltett, mert a müncheni politikust inkább integrációellenesként tartják számon, ezért aztán megkönnyebbülést is jelenthetett, amikor kiderült, hogy Stoiber nem kéri a posztot. Versenyben van még a szocialista Antonió Vittorino, a bizottság bel- és igazságügyért felelős tagja és az ír liberális Pat Cox, az Európai Parlament távozó elnöke. A döntést ugyan minősített többséggel hozzák meg, az azonban nem valószínű, hogy bármelyik nagyobb tagállam ellenére választanának.
