Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az új tagok ugyanahhoz az EU-hoz csatlakoznak, amelyikkel megkezdték a tárgyalásokat 1998-ban?
– Igen is, meg nem is… Amikor egy 15 tagú család tízzel gyarapodik, az igazi változás. Az EU természete talán nem változik, de a belső viták gyakorlata igen. Soha nem voltunk exkluzív klub. A bővítéssel nem változik meg az unió lényege. Tény, hogy a családi szellemet már a 15 között is nehéz volt felfedezni. Ez különösen a 2000 végi nizzai csúcson derült ki, amikor képtelenek voltunk elkötelezni magunkat a jövőnk mellett. Hiányzott a cél, az ambíció. Az EU-nak erős egyéniségekre van szüksége, olyanokra, mint Mitterand, Kohl, Gonzalez vagy Delors voltak. Ha a túlélés a cél, erős vezetésre van szükség.
– Ha visszatekint a csatlakozási tárgyalásokra, lett volna esély az ötéves folyamat felgyorsítására?
– Nem, mert hiányzott a politikai elkötelezettség. Az hozott változást, amikor 2000-ben a brüsszeli bizottság kirukkolt az úgynevezett útitervvel, amikor világos menetrendet adtunk, amivel a tagállamok kötelezettséget vállaltak. Egyébként a legnehezebb problémát Lengyelország jelentette a maga méretével, lakosságával, amit csak fokozott, hogy Gerhard Schröder német kancellár megígérte a tagságot a lengyeleknek. Ezzel elveszítettünk egy fontos nyomásgyakorló eszközt.
– Az új tagokra nyomás nehezedik majd, hogy hozzák egyensúlyba költségvetésüket, legalábbis faragjanak le a túlzott deficitből.
– Az EU tagjaként eleget kell tenni a kötelezettségeknek. A makroökonómiai helyzet megszilárdítása érdekében egyensúlyt kell találni a közkiadások kordában tartása és a monetáris feltételek teljesítése között és elő kell teremteni a társfinanszírozás forrását is. Spanyolországban a kilencvenes években gazdasági-pénzügyi nehézségek közepette a Gonzales-kormány lefaragott a közkiadásokból, de nem a brüsszeli pénzekkel összefüggőekből. Ezek elengedhetetlenek a növekedés, a foglalkoztatottság, az oktatás, kutatás fejlődése szempontjából. Ha elfogadjuk, hogy ezek a jövőnket alapozzák meg, akkor el a kezekkel tőlük!
– Románia, Bulgária és Horvátország után elképzelhető, hogy az EU-nak még ebben az évtizedben más ország is tagjává válhat?
– Nem hiszem. Elköteleztük magunkat Románia és Bulgária 2007-es tagsága mellett. Ez továbbra is lehetséges, de nem biztos, különösen Románia esetében, amely kevés előrehaladást tanúsít a vállaltak teljesítése érdekében. Horvátország legkorábban 2008-ban válhat taggá. És vár ránk egy nehéz döntés, mikor kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások Törökországgal. Amelyek bizonyára sok időt vesznek majd igénybe…
– Fölkészült az EU a török tagságra?
– Előbb meg kell emésztenünk ezt a bővítést... Konszolidációra van szükségünk, mielőtt belekezdünk egy újabb nagy falatba. Ezért merül fel a szorosabb integráció, az avantgarde csoport kezdeményezése. 25–27 ország nem tud együtt haladni. Szükség van a szorosabb együttműködésre a bel- és igazságügy vagy a külpolitika területén. És akkor megoszthatjuk például Törökországgal is a belső piacot, vagy esetleg az eurót, néhány közös politikát. El kell fogadnunk a differenciálás gondolatát. Talán ez a legfontosabb változás, amit a bővítés hoz magával: a kulcsszó a differenciálás.
