Brüsszel tehetetlen: kellő jogi eszköz híján legfeljebb csak pellengérre állíthatja azokat a tagországokat, amelyek késnek a szervezett bűnözés elleni közös fellépéshez szükséges törvénykezés meghonosításával. A tagállamok főként két területen adósak a közösen elhatározott jogi lépésekkel: a pénzmosásra és a vagyonelkobzásra vonatkozó szabályozással. A madridi merényletek nyomán újfent megerősített együttműködés keretében legkésőbb 2004. szeptember 1-jéig kell pótolni a hiányosságokat és ezekről értesíteni a bizottságot. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek teljesítési határideje egyébként már rég lejárt. A bizottsági mulasztási feketelistán szerepel többek között a pénzmosás földerítése, a résztvevők körének leleplezése, a pénzek befagyasztása, továbbá az illegálisan szerzett pénzek, értéktárgyak lefoglalása és elkobzása. A tagállamok 2001 júniusában vállalták, hogy 2002 végéig átültetik nemzeti törvénykezésükbe a vonatkozó jogszabályokat, amelyek egyébként az Európa Tanács 1990-es pénzmosás ellenes konvenciójához nyúlnak vissza. Szinte majdnem mindegyik tagország adós ezek valamely elemének végrehajtásával, de legalábbis az erről szóló tájékoztatással, ám Portugália és Ausztria esete kirívó, ezek ugyanis semmiféle információt sem küldtek meg Brüsszelnek. Hiányos a jogharmonizáció a szervezett bűnözés meghatározott körére kiróható szabadságvesztés mértékében is. Igaz, ez esetben 11 tagállam többé-kevésbé azonos eljárást követ, bár a minimum-maximum büntetés kiszabásakor csak a súlyosnak minősített bűncselekményekben alkalmaznak azonos mércét. Az európai bizottság mostani jelentését a soros ír elnökségen kívül megküldi az Európa Parlamentnek és a gazdasági és szociálpolitikai bizottságnak, azt remélve, hogy közösen kellő eréllyel léphetnek fel a jogharmonizáció érdekében.
