A tagországokban az unió minden állampolgára azonos feltételekkel, vagyis munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát vagy alapíthat vállalkozást. Ugyanakkor ha három hónapnál tovább kíván egy másik uniós tagországban maradni, akkor tartózkodási engedélyt kell igényelnie, amihez szüksége van munkaszerződésre, míg a betelepült vállalkozónak azt kell igazolnia, hogy az általa folytatandó tevékenység nem esik nemzeti korlátozás alá. Így az általában öt évig érvényes engedély lényegében automatikusan megkapható, majd igény szerint meghosszabbítható.
Tartózkodási engedélyre sincs szüksége annak a munkavállalónak, aki legalább hetente visszatér az állandó lakóhelye szerinti tagországba – például határ menti munkavállalás esetén. Az engedélyt csak attól a kérelmezőtől tagadhatják meg a hatóságok, aki a megélhetése körülményeit nem tudja kielégítően igazolni, vagy a közbiztonságot, esetleg a közegészséget veszélyezteti.
Nem változott jelentősen az EU jelenlegi tagjainak hozzáállása az újonnan csatlakozók munkavállalóihoz. A májustól mintegy 100 millió polgárral bővülő EU tagországaiban tartja magát a helyi munkaerőpiacot elárasztó keleti munkások rémképe, miközben tanulmányok tucatjai mutatták ki: a munkaerő mobilitása olyan csekély, hogy például Magyarországon még a szomszéd megyébe sem nagyon mennek át dolgozni.
Az újonnan csatlakozók előtt a legtöbb ország csak részlegesen nyitotta meg a munkaerőpiacát, ugyanakkor átmenetileg ezek az országok is alkalmazhatnak megszorításokat, amennyiben a piacnyitás súlyos torzuláshoz vezet. Magyarország előtt feltétel nélkül egyedül Nagy-Britannia és Írország nyitotta meg a munkaerőpiacát, míg Hollandia, Dánia és Svédország csak a szociálturizmus, vagyis a szociális rendszerének aránytalan kihasználása esetén hoz megszorító intézkedéseket – ez lényegében korlátlan nyitást jelent. Magyarország kedvező, de még nem hivatalos visszajelzést kapott Olaszországtól és Görögországtól, míg Franciaország, Belgium és Finnország az első két évben fenntartja nemzeti szabályozását. Portugália és Luxemburg hatóságai egyelőre nem nyilatkoztak.
A legégetőbb problémát Németország és Ausztria jelenti. A két szomszédos, emiatt leginkább érintett ország hatóságaival most is folyik konzultáció a jelenleginél jobb helyzet kialakításáról. A két ország valószínűleg öt, de lehet, hogy hét évig akarja fenntartani az átmeneti korlátozásokat, amit a kétoldalú szerződések alapján jelenleg is hatályos kvóták bővítésével kissé ellensúlyoznának. Egy ország a hatodik és hetedik évre csak nagyon indokolt esetben, bizonyítottan súlyos munkaerő-piaci torzulás esetén tarthat fenn korlátozást. Ekkor is feltétel, hogy a két ország közti munkaerő-áramlás nem romolhat az uniós csatlakozás előtti időkhöz képest, valamint az uniós tagország munkavállalóinak külső országokból érkezőkkel szembeni preferálása. A tíz csatlakozó ország is vegyes módszert alkalmaz: Ciprus és Málta a feltétel nélküli piacnyitás, míg a többi ország a viszonosság elve mellett döntött.
Andacs Botond