Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Európa a világ turizmusának központja, a WTO adatai szerint az ágazat 2001. évi 462 milliárd dolláros összesített forgalmának körülbelül felét földrészünk bonyolította, és itt vették számba a nemzetközi turistabeutazások 57 százalékát. A világ tíz legnépszerűbb turisztikai fogadóországából öt az Európai Unió tagja - Franciaország az első, Spanyolország a második, Olaszország a negyedik, az Egyesült Királyság a hatodik, Ausztria pedig a tizedik helyen szerepel.
Uniós szintű turizmuspolitika hiányában az idegenforgalmi ágazat szabályozása tagországonként eltérő. A turisztikai intézmények különbözőségét jól tükrözi a német szövetségi kormány közelmúltban készített tanulmánya, amelynek alapján a tagállamok közül Franciaországban, Írországban, Ausztriában, Portugáliában és Spanyolországban létezik a közigazgatáson belül külön, a turizmus irányításáért felelős szervezeti egység - többnyire államtitkárság -, a többi országban nem. Belgiumban csak regionális szinten valósul meg az idegenforgalom körülhatárolt irányítása. A tagállamok csaknem felében egyáltalán nincs a turizmust szabályozó átfogó jogszabály, míg a többiben különböző kerettörvények rendelkeznek az ágazat fejlesztésének, állami támogatásának módjáról.
Az alapvetően küldő országok többnyire ellenzik a turizmus európai szinten történő közvetlen szabályozását. Az unió legfejlettebb tagjai - az Egyesült Királyság, Németország, a skandináv és a Benelux államok - tartoznak ide, amelyek általában nettó befizetők, a fejlesztési forrásokból kevésbé vagy egyáltalán nem részesednek. Piacaikon hatalmas utazásszervező cégek működnek, amelyek tevékenységükkel meghatározhatják az egyes fogadó térségek turizmusának alakulását. Egy Thomas Cook- vagy TUI-méretű utazásszervező nagymértékben képes befolyásolni egy ország vendégforgalmát. Ezek a piacot uraló cégek nem szívesen vennék a kötöttségeket, amelyeket egy erőteljesebb EU-szabályozás róna rájuk.
A mediterrán országok ezzel szemben az unió kompetenciájának és tevékenységének fokozását szorgalmazzák a turizmus területén. A tagállamok e csoportja kevésbé fejlett, és inkább fogadó országként vesznek részt az idegenforgalomban. Infrastrukturális lemaradásuk pótlásához, elmaradott régióik és a turisztikai szektor fejlesztéséhez, valamint versenyképességük fokozásához forrásokra van szükségük. Az uniós források e célokra a strukturális és a kohéziós alapok keretében állnak rendelkezésre. A csoport tagjai abban érdekeltek, hogy az említett alapokból kifejezetten a turizmusra célzott módon több támogatást kapjanak. A turizmus fejlesztését illetően így Spa-nyolországnak és Portugáliának hasonló érdekei vannak, illetve lehetnek, mint leendő tagként Magyarországnak.
Az egyszerre jelentős számú turistát fogadó és küldő országok ingadoznak a másik két országcsoport álláspontja között. Elsősorban Franciaország és Ausztria sorolható ide.
A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás területén nincsenek olyan speciális európai uniós szabályok, amelyek megnehezítenék Magyarország csatlakozás utáni helyzetét vagy a belépés után jelentős hatással lennének a hazai turizmusra. Ennek alapvetően az az oka, hogy a turisztika mindig is a nemzetközi hatásoknak az egyik leginkább kitett gazdasági ágazat volt, s így követnie kellett a nemzetközi irányzatokat.
