Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
ä Molnár Csaba
Alig több mint egy év múlva véget ér Magyarország kényelmes kívülállása a világkereskedelem egyes kihívásaival szemben. Az Európai Unió (EU) tagjaként ugyanis minden jelenségre pontosan artikulált magyar álláspontot kell produkálni, olyan kérdésekben is, amelyeket korábban - komolyabb érdekeltség hiányában - leginkább csak távolról szemlélt a magyar kereskedelempolitika. Magyarország helyzete így annak ellenére kényesebbé válik, hogy a kereskedelempolitika kialakítása a csatlakozás után uniós jogkörbe kerül. A magyar csatlakozással Budapest elveszti a lehetőséget, hogy saját jogon kössön kétoldalú megállapodásokat, át kell vennie az unió vámrezsimjét és szabadkereskedelmi rendszerét. A jelenleg élő ilyen jellegű magyar szerződéseket felül kell vizsgálni, illetve fel kell bontani. Főként az EU-n kívüli harmadik országokkal való szerződéses kapcsolat módosul. Románia, Bulgária és Törökország esetében a három országgal kötött Európa-megállapodást - amelynek feltételrendszerei nagyon hasonlók a jelenlegiekhez - veszi át Magyarország.
Azon államoknál, amelyekkel Magyarországnak érvényes szabadkereskedelmi megállapodása van - így Horvátországgal és Szerbiával -, a szerződéseket az EU és az illető ország közötti, általában partnerségi vagy asszociációs egyezmény váltja fel. Ez kissé kedvezőtlen változás, mert e két állammal a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásban kedvezőbb piacra jutási feltételek szerepelnek a magyar áruk számára.
Másik csoportba tartoznak az EU-val szabadkereskedelmi megállapodást kötött államok: Svájc, Mexikó, a Dél-afrikai Köztársaság és Chile. Magyar szempontból - Svájc kivételével - ez új szabadkereskedelmi viszonyt jelent, így az uniós kereskedelmi feltételrendszerben a magyar áruk várhatóan az eddiginél kedvezőbb feltételekkel juthatnak e piacokra.
Ezzel együtt az acquis communitaire nem fedi le a gazdasági kapcsolatok egészét, a tagok egyes területeken rendelkeznek több-kevesebb önállósággal. Ilyen például a szolgáltatási szektor. E területeken komoly birkózás folyik a tagországok és Brüsszel között. Magyarország önállóságra törekszik azokon a területeken, amelyeken a jelenlegi tagok is szuverenitást élveznek. A tagjelölt országok - így Magyarország is - a belépés pillanatában veszik át az EU vámtarifarendszerét és kereskedelempolitikai rezsimjét. Folyamatos lebontás mellett ugyanis Brüsszelnek kompenzációt kellene fizetnie az átlagosan mintegy kétszer akorra magyar ipari vámszint lebontásából adódó veszteségek miatt, az unió viszont ezt nem akarja. A szolgáltatások vámjait csak részben szabályozza a közösségi joganyag, máshol nemzeti szabályozások az irányadóak, ezért e téren tisztázni kell, hogy mihez igazodjanak a tagjelöltek. A csatlakozásig harmonizálni kell a szabályozást is, azaz közelíteni kell az antidömpingre vonatkozó piacvédelmi eljárásokat, illetve az értékkiegyenlítő vámeljárást is.
