Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az unió belső szabályainak megfelelően a 2004-es csatlakozásra meghívott új tagországok leghamarabb két esztendővel később, azaz 2006-ban léphetnek majd be az Európai Monetáris Unióba (EMU). Az Európai Központi Bank ugyanakkor nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy az új tagországok hatalmas árat lesznek kénytelenek fizetni, amennyiben túl korán adják fel saját nemzeti valutájukat és vezetik be az eurót.
A hátrányos helyzet abból adódhat, hogy abban a pillanatban, amikor több ország használja ugyanazt a pénznemet, külön-külön egyikük sem hajthat végre például valutaleértékelést a kereslet-kínálat váratlan hullámzásai által kiváltott gazdasági sokkhelyzetek ellensúlyozására.
Amennyiben az azonos valutát használó országok gazdaságai nem képesek megközelítőleg hasonló módon reagálni a gazdasági folyamatokra, gyakorlatilag lehetetlen megtalálni a valamennyi tag számára megfelelő monetáris befolyásolási eszközt vagy más gazdaságpolitikai megoldást.
Az IMF elemzése szerint az új tagországok többsége nagyjából ugyanúgy reagál a gazdasági sokkhelyzetre, mint az euróövezet tagjai, így ezek az országok nem sínylenék majd meg a közös európai valuta mihamarabbi bevezetését. “A valutaárfolyam eszközének elveszítése pedig nem feltétlenül jelent pénzügyi terheket”, írja a kiadvány.
Az IMF újságjában megjelent cikk elemzi az 1993 és 2001 közötti időszak gazdasági eredményeit és az inflációs ráta alakulását. Következtetésképpen megállapítja, hogy a gazdasági válaszreakciókat illetően még mindig léteznek bizonyos eltérések az euróövezet országainak egésze és a 2004-ben csatlakozó új tagországok között. Az elemzés ugyanakkor arra is rámutat, hogy nagyon kevés eltérés mutatkozik a fejlettebb csatlakozó országok – Magyarország, Észtország, Lettország és Szlovénia –, valamint a Görögországhoz hasonló kisebb euró-országok esetében.
A lap szerint a csatlakozásra váró országok fejlődésével ezek a különbségek tovább csökkennek, tehát a következő néhány évben az ilyen jellegű gazdasági analógia erősödni fog, főként azután, hogy a 2004-es csatlakozók EU-taggá válását követően az új tagországok gazdaságainak sokkal több lehetőségük lesz az euróövezetbe való integrációra.
