A jogharmonizáció az európai uniós tagsággal járó kiemelt kötelezettség. A csatlakozni kívánó országoknak jogszabályaikat és közigazgatási eljárásaikat úgy kell alakítaniuk, hogy azokban érvényesüljön az acquis communautaire-ben - a közösségi vívmányokban - megtestesülő közösségi joganyag. Ez a kötelezettség a csatlakozást követően is fennmarad, ezért az azt megelőző jogharmonizációs folyamat jó alkalom az érintett országoknak arra, hogy kialakítsák a szükséges intézményi és eljárási rendet, felkészítsék a köztisztviselői kart az uniós jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlat alkalmazására.
A jogharmonizáció három fő elemből áll. Az első a nemzeti jognak a közösségi joghoz való igazítása, azaz a megfelelő közösségi jogszabályok követelményeinek az érintett országok jogrendjébe való teljes beépítése. A második a már harmonizált jogszabály végrehajtása, vagyis az érintett joganyag alkalmazásához szükséges intézményi háttér és pénzeszközök biztosítása, továbbá a betartatáshoz szükséges ellenőrző mechanizmusok és szankciók megalkotása. A harmadik elem a kikényszerítés, amely megfelelő szankciókkal biztosítja a jogi követelmények teljesítését. Magyarország úgynevezett „új jogharmonizációs programja” 1998 második félévétől 2001. december 31-ig, vagyis a csatlakozás tervezett időpontjáig tart.
