Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A DAM Steel történetét figyelve úgy tűnhet, hogy a vállalat többszöri segítség ellenére képtelen egyenesbe kerülni. Pedig a társaságot 2000 nyara után egy ideig veszteség nélkül működtette az akkori felszámoló, a Cash & Limes Rt., amely a DAM vagyonát 7,7 milliárd forintos irányáron hirdette meg. A tenderfüzetet megvásároló hat társaság közül csupán három nyújtott be ajánlatot, s végül az olasz Cogne Acciai Speciali Srl. lett a befutó. Az olaszok vállalták a pályázati kiírásban foglalt kritériumok teljesítését, így az 1650 dolgozó különleges jogutódlással történő továbbfoglalkoztatását, a környezetvédelmi, szavatossági és a termeléssel összefüggő egyéb követelmények betartását. A felszámoló akkor nem titkolta: a vételárból a DAM hitelezői vélhetően egy fillért sem kapnak, az a felszámoló költsége mellett a CIB Bank Rt. által a DAM működtetéséhez biztosított 2,1 milliárd forintos hitel törlesztésére megy el. Az olaszok öt év alatt mintegy 5 milliárd forintos fejlesztést szándékoztak végrehajtani a vasműben. (Azt azonban már figyelmeztető jelként is lehetett volna értelmezni, hogy a Cogne részéről senki sem jelent meg az tenderbontáson.)
A Cogne bejelentette, hogy a DAM működtetésére 20 millió forintos alaptőkével önálló társaságot hoz létre, a DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt.-t. A cégkivonatok szerint a DAM Steelnek a luxemburgi bejegyzésű EG S.A. volt az egyedüli részvényese, amelynek többségi tulajdonosa viszont a Cogne. A cég vezérigazgatója Monica Pirovano lett, s a felügyelőbizottság tagjai is olaszok voltak.
Az új tulajdonos igen hamar megkezdte a reformokat, ugyanis Pirovano 2001 májusában már be is jelentette, hogy a cég alkalmazottainak mintegy ötödét elbocsátják, bár az adásvételi szerződés azt tartalmazta: különleges jogutódlással átveszik a dolgozókat. A lépést azzal indokolták, hogy számukra az Európa-szerte elfogadott termelési és munkaerő-paraméterek az irányadóak, a DAM pedig sokkal kevesebbet termel, lényegesen több emberrel, mint az optimális. A Cogne vezetői mindenesetre a gyenge hatékonyságban láthatták a gondok forrását, hiszen augusztusban újabb elbocsátást jelentettek be.
Ezek a lépések igen feszült hangulatot teremtettek a DAM-nál. A dolgozók sztrájkot is szerveztek, amely azonban végül elmaradt. Időközben a tulajdonos 5 milliárd forintra emelte a diósgyőri társaság tőkéjét. A pénz – mint utóbb Székely Árpád vezérigazgató megerősítette – elsősorban a cég pénzügyi helyzetének rendezésére kellett. A DAM ugyanis ekkor már újfent jelentékeny veszteséggel termelt, miközben visszaesett a gyártás volumene is. A kezdeti havi 23 ezer tonnás termelés 2002 első negyedévében 20 ezer tonnára csökkent, miközben szakemberek állították: havi 24,5 ezer tonna alatt veszteséges a gyártás.
Az újabb meghatározónak tekinthető mérföldkövet az elmúlt év januárja hozta, amikor is a tulajdonos leállította a vasmű termelését. A Cogne vezetői arra hivatkoztak, hogy irreálisan magas áron jutnak áramhoz az Émász Rt.-től. Ekkor egyébként még arról szóltak a hírek, hogy csak két hétre szüneteltetik a gyártást. Pirovano azonban nem zárta ki, hogy ez a lépés végleges lesz, mondván: ahhoz, hogy a termelés leállítása ne legyen végleges intézkedés, a DAM-nak a közvetlen és közvetett versenytársaihoz hasonló piaci körülmények közé kell kerülnie az energiaellátás szempontjából. Nem sokkal ezután a tulajdonos maga kezdeményezte a DAM Steel Rt. felszámolását, a felszámoló a Mátraholding lett. A DAM a leállás és a veszteséges termelés miatt akkorra már több milliárd forinttal tartozott mintegy 300 hitelezőjének.
Májusra azonban a felszámolónak a termelést finanszírozó CIB Bank Rt.-vel hosszas tárgyalást követően sikerült nyélbe ütnie egy hitelszerződést, a pénzintézet 1,8 milliárd forint forgóeszközt biztosított a kohászatnak. Ezzel egy időben a cégbíróság bejegyezte a Mátraholding, valamint három érdek-képviseleti vezető által 3 millió forintos törzstőkével alapított Borsodi Nemesacél Acélgyártó (BNA) Kft.-t. A felszámolóbiztos elmondta: ezt a társaságot azért hozták létre, hogy két-három hónapon belül bérbe vegye, és úgy működtesse tovább a DAM Steel vagyontárgyait.
A termelés tehát újraindult, de az eladásra meghirdetett acélmű ezúttal sem csigázta fel különösebben a szakmai befektetők érdeklődését. Az értékesítési pályázatra ugyanis csak egy ajánlat érkezett be. Ezt az eljárást végül érvénytelenítették, de az újabb kiírásra is csak egy ajánlat érkezett, igaz, ebben többet ígértek a cég működő vagyontárgyaiért, mint a korábbi pályázó. A leendő vevőnek ugyanakkor meg kellett volna vennie a Borsodi Nemesacél (BNA) Kft.-t is, amely a DAM-tól bérelte és működtette a termelőegységeket és foglalkoztatja a több mint 1100 alkalmazottat. Ennek a vételára változatlanul 3 millió forint.
Időközben a diósgyőri kohászatnak mentőövet dobott a kormányzat: a munkaügyi tárca a munkaerő-piaci alapból 1,15 milliárd forintot adott a cég termelését továbbvivő BNA Kft.-nek. A pénz lényegében a munkahelyek megtartását szolgálja. Az összeg fél évig biztosította a társaságnál foglalkoztatott több mint 1100 dolgozó bérét és annak járulékait.
Azonban ez sem tudta stabilizálni a vállalat helyzetét: idén márciusban ismét leállt az acélmű, az acélgyártást folytató BNA Kft. ellen ugyanis három alapanyag-szállító felszámolási kérelmet nyújtott be. Marjasné Endrédi Zsuzsanna, a BNA vezérigazgatója lapunknak elmondta: a CIB Bank Rt. hitelfolyósítási szerződése az idén február végén lejárt, és a pénzintézet a további közreműködését egy állami bank részvételétől tette függővé. Ilyet azonban a BNA nem tudott felmutatni, és miután a gazdasági tárca sem volt hajlandó segítségnyújtásra, nem maradt más megoldás, mint a munka leállítása. Bár a több mint ezeregyszáz dolgozót szabadságra küldték, a gyártósorokat – úgymond – melegen tartják egy esetleges újraindításban bízva.
A legújabb hírek arról szólnak, hogy a Dunaferr korábbi vezére, Horváth István is részt kíván venni a szinte kilátástalan helyzetbe került DAM Steel Rt. megmentésében, együttműködve egy befektetői csoporttal. Ezt az értesülést a lapunknak is megerősítette. A szakember elmondta: javarészt diósgyőriekből áll ez a csoport, és hathatós kormányzati támogatásban bíznak a céljaik elérése érdekében. Mint ahogy több pénzintézet is jelezte: amennyiben ő valóban föllép a diósgyőri kohászat érdekében, hajlandóak finanszírozni a termelést. Horváth István szerint az újraindításához 1,5-2,0 milliárd forintnyi forgóeszköz kell és legalább ugyanennyi az elengedhetetlen fejlesztésekre, hogy a diósgyőri cég valóban minőségi, nemesacélt gyártson.
