Az Európai Unióban csak négy országban drágább a villamos energia, mint Magyarországon - mondta a Nap-kelte keddi adásában Orbán Viktor. A volt kormányfő úgy érzi, most uniós hátszél is támogatná az áramszerződések átgondolását, nem beszélve azokról a cégekről, amelyek ugrásra készen állnak a határon, és a mostaninál olcsóbban adnák a villamos energiát. A Fidesz első embere uniós adatokra hivatkozott, arra azonban, hogy ugyanezen számok alapján miért kapott néhány mai napilap az övétől eltérő eredményeket, nem tudott válaszolni, mint mondta, a mögötte álló szakértői csapat tette elé a kimutatásokat.
A Népszabadság számításai szerint Ausztriában nem olcsóbb a lakossági fogyasztóknak az vilalmos áram. A www.e-control.at oldalon található díjkalkulátor szerint Wiener Neustadtban egy mosó- és mosogatógéppel, hűtőszekrénnyel, villanytűzhellyel és hajszárítóval felszerelt család éves energiafelhasználása 4440 kilowattórát tesz ki, amiért a legolcsóbb energiaszolgáltató is 646 eurót kér. Ez valamivel több, mint 160 ezer forint, vagyis kilowattóránként 36 forint. Az Elmü honlapján található adatok ugyanakkor azt mutatják: mi kilowattóránként 26,80-at fizetünk, 1300 kilowatt fogyasztás felett pedig 28 forintot. A Magyar Hírlap az Eurostat honlapján lévő adatok alapján azt írja, a háztartási energia nettó ára Ausztriában magasabb, 10 uniós tagállamban viszont olcsóbb, mint nálunk.
Nyilvános mérlegadatok szerint egyébként tavaly az Elmü érte el a legnagyobb, 8 százalékos forgalomarányos nyereséget, ami azonban már átlépte a törvényben megszabott határt, így a szolgáltató többletnyereségének felét, 300 millió forintot átutalt a kórházaknak.
A piaci elemzők politikai nyilatkozatnak nevezték Orbán Viktor javaslatát, amely egy luxusprofit elleni csomag kidolgozásával mérsékelné a háztartási villamos energia árát, úgy, hogy az árcsökkenést az energiaiparban érdekelt társaságok nyereségéből finanszírozná. A szakértők a magyar tőkepiacra nézve mindenképpen károsnak tartják Orbán javaslatát, mivel ennek nyomán további tőzsdei cégekkel (Mol, gyógyszergyártók, OTP, Magyar Telekom) szemben is hasonló lépést engedhetne meg magának az állam. (A szabályozó hatóság mindegyiküknél találhat módot arra, hogy a társaságok profitját csökkentő előírásokat léptessen érvénybe). Egy ilyen felszólalás így csak a Magyarországon amúgy is magasnak számító szabályozói kockázatot növeli, ami paradox módon épp azt indokolja, hogy a magyar áramcégektől magasabb profitot várjanak el a külföldi befektetők, mint nyugat-európai társaiktól.
