Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hol a felelősség, hol vannak a felelősök mostanában, barátságos meleg szobában? - kérdezhetjük a bekövetkezett pénzügyi és az érlelődő gazdasági válság küszöbén Petőfi Téli világ című versének refrénjét kölcsönvéve és aktualizálva.
Egyrészt érhető, hogy egyelőre tűzoltás folyik, a világ pénzügyi hatóságai, az egyes kormányok azzal vannak - olykor látványosan - elfoglalva, hogy intézkedéseik, szigorításaik nyomán ne omoljon össze teljesen a pénzvilág, minél kevésbé érje hátrányosan a gazdaságot az utóbbi időszak kölcsönösen felelőtlen magatartása. Másrészt, a tengerentúlról elindult válság első napjaiban olyan - bár nagyon erőtlen - hangok is hallatszottak, hogy megnevezik a pénzügyi összeomlás kialakulásáért felelősöket, és számon kérik tetteiket.
Ennek eredményessége nem sok jóval kecsegtet, hiszen - a pénzügyi cunaminak is minősített időszak lecsengésével - megkezdődhet a sokszoros egymásra mutogatás: ha a kormányok a hirtelen rájuk támadt szigorúsággal működtették volna korábban a gazdaságot, akkor a sokszor gátlástalan profithajsza az egyik oldalon, a meggondolatlan, mondhatni határtalan fogyasztás a másik oldalon nem juttatta volna idáig a világot. S a határt nem ismerő pénzszerzés "szorgos hangyái" - a brókerektől kezdve a cégvezetőkön át a pénzügyi alapok irányítóiig - a szabályozások ellenőrzéséért felelős kormányokkal, hatóságokkal szembeni "miért hagytátok, hogy így legyen" érvek mellett a tulajdonosokra, a befektetőkre is mutogathatnak, hiszen ők "csak" az elvárásaiknak megfelelően cselekedtek annak érdekében, hogy évről évre nagyobb nyereséget mutassanak föl. Persze ebben jócskán érdekeltek voltak maguk is - a nagyon tisztességes havi jövedelem mellett a folyamatosan halmozódó bónuszpénzek is azt sugallták, hogy a csillagos ég csak egy karnyújtásnyira van. A legtöbb pénzpiaci hitelezőnek - akár cégek, akár magánszemélyek orra előtt húzták el a "mézesmadzagot" - nem is voltak gátlásai, a tőkekihelyezések sorsára már legfeljebb formailag voltak kíváncsiak, azután, hogy a jutalékcsomagokat magukhoz vették, és utánuk a vízözön…
Pontosabban: utánatok a vízözön, hiszen a pénzügyi összeomlás még ha évszázados múltú cégek csődjéhez vezetett is - azok irányítói most és később is megbújhatnak a barátságos meleg szobában -, leginkább a tömegeket érinti, sújtja, és a hátrányos helyzetűeket még hátrányosabb helyzetbe hozza.
Nagy kérdés, hogy a válsághullámok milyen magasra, térben és időben milyen messzire csapnak még - a szakértők között ebben sincs egyetértés. Talán nagyon kiagyaltnak tűnik már most számvetést készíteni arról, hogy milyen anyagi károkat, emberi tragédiákat okoz akár már a közeljövőben is a pénzügyi és a nagyon valószínűsíthető gazdasági válság az egyéneknek és kisebb-nagyobb csoportoknak.
Vajon észhez térnek a bajok láttán a mindenáron nyereséget hajszolók, illetve azok "felbujtói" és a csak vidd, majd kifizeted szlogenű fogyasztási kínálatnak ellenállni nem vagy alig tudók, hogy a jövőben elkerüljék a felelőtlenségükkel járó magatartást? Ellenállnak-e már ma az "amit ma elvihetsz, ne halaszd holnapra" elve szerinti vásárlásoknak, vagy magukba szállnak a termelő, szolgáltató cégek, a befektetői alapok nyereségének százalékos növekedését időről időre feltornázók, hogy csökkentsék a tempót, a mennyiség helyett a minőségre törekedjenek? Az utóbbi különösen nem "pénzkérdés", hiszen a dolgozókkal, az ügyfelekkel való tisztességes bánásmód, a korrekt párbeszéd, a kölcsönös szavahihetőség s a mindezt megalapozó átláthatóság felelősségteljes magatartás. Ez pedig legalább olyan fontos a működés során, mint az anyagi bázis, amiről ugye kiderült: korlátlanul növelhető, de csak egy darabig, és talán nem büntetlenül...
Meg kell tehát állni, körülnézni, számot vetni, még ha a mostani pánikkeltős hangulatban ezt nehéz is megtenni, mert a tömeg nagy része tanácstalan, haragos is, a jó szó mellett a kiutat is várja. Akárcsak azt, hogy a mostani nehéz időszakban a tehetősek ne forduljanak el a rászorulóktól, hiszen az igazi barát a bajban ismerszik meg. Ezzel többszörösen nagy kihívás előtt állnak a társadalmi felelősségvállalásban eddig élenjáró cégek, hiszen nemcsak az esetleges gazdasági válság rájuk háruló terhein kell könnyíteniük, hanem azt is meg kell mutatniuk, hogy nem a látszat, a hírverés miatt segítettek eddig a rászorulókon, azt a jövőben is - legalább az eddigi arányban - megteszik, még akkor is, ha kevesebb nyereséget tudnak fölmutatni a tulajdonosoknak és részvényeseknek.
A mérték az érték elve persze akkor érvényesülhet igazán, ha ebben a "népszerűsítő" közeg is partner, és itt elsősorban a médiumok felelősségén van a hangsúly. A profithajszolást, a korlátlan fogyasztást direkt vagy indirekt módon közvetítő médiumoknak szakítaniuk kell azzal a felelőtlen magatartással, hogy egy kis gazdasági visszaesést -akár cégről, akár egy ország gazdaságáról van szó - olykor harsogva bukásnak minősítsenek, a látványos, nagyarányú emelkedést pedig egyre inkább gondolkodás nélkül dicsőítsék.
Tehát e körben is eljött a megmérettetés ideje, amikor nemcsak tükörként kell szerepelniük, hanem saját magukba is bele kell nézniük...
