Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vonalkódos jelölés lehetővé teszi a termékek egyszerű azonosítását a gyártás és a szállítás közben vagy az értékesítéskor, azonban a csomagoláson szereplő vonalkód a vásárlás után a leggyakrabban a szemétbe kerül. Az így elveszett azonosítók miatt lehetetlenné válik termékek, részegységek - például az autó- vagy elektronikai alkatrészek - sorsának nyomon követése, szinte követhetetlen azok teljes életciklusa.
E probléma megoldásához a gyártóknak olyan azonosítóra van szükségük, amely nemcsak megjelöli a termékeket vagy alkatrészeket, hanem egyben rögzíti is a rájuk vonatkozó adatokat, méghozzá teljes élettartamuk alatt - fejtette ki David Barnes, a Motorola termékmarketing-igazgatója. Meggyőződése szerint ez lehetővé teszi, hogy a visszagyűjtéssel foglalkozó vállalkozások gyorsan áttekintsék: melyek azok a részegységek, amelyeket újra kell és lehet hasznosítani, melyek azok, amelyeket biztonságosan meg kell semmisíteni és melyeket lehet visszaszállítani az alkatrészgyártóknak. Ezt a nyomon követési módot nevezték el a fejlesztők közvetlen alkatrészjelölésnek (Direct Part Marking, DPM).
A DPM alkalmazása esetén közvetlenül a termékek felületére marják: lézerrel gravírozzák vagy fújják fel az adatmátrixot, a jellemző információkat tároló kódot, amely lehetővé teszi a kód leolvasását, ezzel az alkatrészek teljes életciklusának nyomon kísérését. A DPM olyan végleges jelölési megoldást kínál, amely a termék teljes életciklusa alatt olvasható, "kitapintható" marad, még akkor is, ha annak felhasználása során mostoha körülmények uralkodnak - összegezte az új eljárás lényegét Barnes.
A DPM egyik legfőbb alkalmazási területe az elektronikai termékek, alkatrészek azonosítása. Ezek, például a nyomtatott áramkörök nyomon követése az ellátási láncon nélkülözhetetlen ahhoz, hogy - miután életciklusuk végéhez értek - megfelelő módon újrahasznosítsák őket. Ezt egyébként is előírja például az Európai Unió elektromos és elektronikai hulladékokról (WEEE) és a veszélyes anyagokra vonatkozó korlátozásokról (RoHS) szóló direktívája. A két jogszabály betartásához tudnunk kell, hogy milyen anyagok kerültek egy termékbe, ez a feltétele ugyanis, hogy - az európai uniós direktíváknak megfelelően - ártalmatlanítani lehessen azokat. A jelenlegi módszerek, például a vonalkódok sok helyet foglalnak, ráadásul egyre több adatot kell tárolniuk, s mivel az elektronikai alkatrészek mérete egyre csökken, ez egyre nagyobb gondot okoz. A megoldás a DPM lehet, amely jelentős mennyiségű adat tárolását teszi lehetővé, ráadásul tartósan, minimális helyfoglalással.
Ugyanakkor a környezetvédelem szempontjából is nagy a haszna, mivel a biztos azonosítás alapján az alkatrészek szétválasztása után az egyes darabok a megfelelő hulladéktároló, illetve -feldolgozó helyre kerülhetnek.
