Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Honnan ered a csr melletti elkötelezettsége?
– Caknem 20 éve – még szociológus egyetemi hallgató koromból – ismerem Braun Róbertet, a Braun & Partners Network tulajdonosát, és ha visszagodolok, már akkor hasonló dolgokról beszélgettünk, ám akkoriban még nem tudtuk pontosan nevén nevezni. Az elmúlt időszakban két, a témával nagyon komolyan foglalkozó csr-szakértővel való beszélgetések alapján kezdtem figyelemmel kísérni a csr-hez kapcsolódó aktuális információkat. Az egyik Braun Róbert, a másik Ligeti György – gyerekkori jó barátom –, a Kurt Lewin Alapítvány vezetője. Braun Róberték ajánlata egyébként nagyon kapóra jött, hiszen egy ideje keresem a média világából kivezető hidat, és ebbe bőven belefér egy „rendes” munkakör. Harmincéves koromig a vállalati és politikai kommunikáció területén dolgoztam, tehát ez a világ számomra nem idegen. Mi több, időnként szinte kényszert érzek arra, hogy valami értelmeset is csináljak... Úgy gondoltam, hogy a média világában mostanra elért ismertségemet valószínűleg jól tudom majd kamatoztatni e cél érdekében.
– Az új munkaköre miatt megszakítja a médiaszerepléseit?
– Nem fogok teljesen kivonulni, ám azt még nem döntöttem el, hogy mennyi felkérésnek teszek eleget.
– Mivel az új feladatkörét tekintve „példateremtésről” is beszélhetünk, a médiakapcsolatok ilyenkor többszörösen felértékelődnek. Mennyire lehet ezzel jól élni?
– Nekem nincsenek különleges médiakapcsolataim, „csak” ismertségem van, ami abban a szférában, ahol most mozogni kívánok, amolyan „ajtónyitogatásnak” tekinthető. Ami persze édeskevés, ha mögötte csak panelek sorakoznak. Ám szerencsére a csr-event szolgáltatás fejlesztésében – korábbi tapasztalataimat fölhasználva – magam is részt vehettem. Rengeteg céges rendezvényen szerepeltem: hol műsorvezető, hol „műsorszám” voltam, tehát a „termékoldalt” jól ismerem. Azt láttam, hogy egyes céges partikon 5–30 millió forint közötti összeget is elköltenek a vállalatok, amihez persze joguk van, hiszen a saját profitjukból áldoznak rá. Viszont van egy pont, ahol a „homárhegyeken innen és a kaviárkádakon túl” előtérbe kerülhetne a felelős költekezés. Ilyenkor már az előkészítés kapcsán elkerülhetetlen, hogy a vállalat, illetve annak vezetői végiggondolják: milyen nyomot hagynak maguk után, közvetlen és közvetett értelemben egyaránt. Ami pedig a saját szerepemet illeti: a gyerekfejek simogatása a kórházban – amit egyes közszereplők előszeretettel vállalnak – szép dolog, de ma már nagyon nehéz eldönteni, hogy ez milyen mértékben szól az illető pr-járól és mennyiben magáról az ügyről.
– Másfél évtizede még lehetőség volt arra, hogy a svédasztalokon megmaradt ételeket kiszállítsák a hajléktalanszállókra, ám a szigorú európai uniós szabályok ezt is megszüntették...
– Valóban, az étkezési hulladék európai uniós szabályozása rettenetesen szigorú, amit meg is értek. Lobbizunk annak érdekében, hogy – nyugati mintára – nálunk is létrejöhessenek az éttermi food bankek hazai megfelelői. Abszurd módon ma még egyetlen dologra van lehetőség – ami meglehetősen ellentmondásos és demoralizáló –, ez a helyszíni ételosztás...
– Milyen módon lehet az ilyen helyzeteknek elejét venni?
– Egy újfajta szolgáltatást kínálunk, amelyet – nemzetközi gyakorlat és szakmai standard alapján – a B&P csr-menedzsment dolgozott ki: cégünk tanácsot ad egyebek mellett a helyszín kiválasztásában, a nyomtatott anyagok elkészítésének módjában, a környezettudatosság szempontjainak érvényesítésében, a civil partnerek bevonásának lehetőségében, a catering, a díszítés, a vendégek mozgatása szempontjainak érvényesítésében, valamint egyéb, az esemény jellegéhez kapcsolódó részelemek kidolgozásában.
– Fejlettebb országokban a márkaidentitás megteremtésének eszköze a csr, olyannyira, hogy néha nem vállalható, sőt káros termékek előállítói is élnek vele...
– Globális kihívásokra egyébként nehéz nem trendszerű választ adni. A dolognak van egy környezetvédelmi és van egy szociális oldala. Engem az utóbbi érdekel jobban. Kanadai eseteket elemezve láttam, hogy a legtöbb helyen ismerik például a green meeting fogalmát. Ez olyan tárgyalás, amelynek energiafogyasztását, papírigényét igyekeznek minimalizálni, vagy ahová mondjuk hibrid autóval érkeznek a „zöld” szállodában lakó partnerek. Kiderült azonban, hogy egyelőre még külföldön is kevéssé tudnak a szociális vonatkozásokra koncentrálni. Például arra, hogy ilyen rendezvényeken miként lehet fogyatékkal élőket alkalmazni vagy az unalomig ismert előadókat mondjuk a siketek táncegyüttesével kiváltani. Őket például azért említem, mert nemrégiben a Siketek Világnapja rendezvényének műsorvezetőjeként megismertem a már professzionálisnak mondható produkciójukat, amelyben pantomimot, táncokat adtak elő. Meggyőződésem, hogy a hagyományos mecenatúránál sokkal hasznosabb, ha összekapcsoljuk őket a vállalati szférával, ha lehetőséget adunk arra, hogy bekapcsolódjanak a piaci vérkeringésbe. Szerintem egy vállalati rendezvény a legjobb alkalom arra, hogy a cég döntéshozói elgondolkodjanak: ezt miként építhetik be a vállalat csr-stratégiájába. Ugyanakkor sokszor a másik oldal sem igazán tudja, hogyan lehet és kell piaci környezetben „működni”. Nos, ilyenkor jövünk mi, egyelőre nagyon óvatosan, mivel egyik oldalt sem szeretnénk olyan kellemetlen helyzetbe hozni, aminek következtében egy életre elmegy a kedvük ettől a „műfajtól”. Amire büszkék vagyunk, az a Figyelő Top 200 gála, amely már igazi csr-rendezvény volt (Napi Felelősségvállalás, 2007. október 19–20.), hiszen ott az étel, a felhasznált anyagok, a kihelyezett információk környezetkímélő „eszközrendszere” tükrözte a környezettudatos magatartást. Most éppen a karácsonyra tervezett Superbrands gálán dolgozunk, és bízom benne, hogy ott már a produkció kapcsán is elfogadják a csr-javaslatainkat.
Tóth Gábor Ákos
+ KERETES
Keretbe
Hajós András, a B&P Network csr-event szolgáltatási ágának tanácsadója az elmúlt években a médiából megismert szakember. Az 1990-es évek második felében a KFKI Számítástechnikai Csoportjának pr-igazgatójaként dolgozott. Később sales manager volt az EMC Corporation és a British Telecom magyarországi leányvállalatainál. 2003-tól elsősorban televíziós műsorvezetőként és az Emil.Rulez! zenekar énekes-dalszerzőjeként vált országosan ismertté. Az elmúlt években visszatérő vendég az RTL Klub Heti Hetes műsorában.
