Az Alapítvány a Természettudományos Oktatásért kuratóriuma idén hetedik alkalommal írta ki a Rátz Tanár Úr Életműdíj-pályázatát. Az életműdíjjal minden évben két-két fizika-, matematika-, kémia- és biológiatanárt jutalmaznak, akik pályájuk során különösen sokat tettek a hazai reáloktatásért és a reálértelmiség új generációiért. A díj létrejöttét három cég összefogása és támogatása tette lehetővé - hogy miként, arról kérdeztük Kroó Norbert professzort, a Rátz Tanár Úr Életműdíj kuratóriumának elnökét, aki "civilben" az Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, valamint az Európai Kutatási Tanács Tudományos Tanácsának tagja.
- Ha jól tudom - erőfeszítéseink ellenére - az összes európai uniós tagország közül hazánkban csökken a leggyorsabban a friss természettudományos és mérnöki diplomások száma. Úgy tűnik, hogy nemcsak e kulcsfontosságú terület szűkös büdzséje okoz gondot a jövőben, hanem az is, hogy az európai uniós finanszírozások elnyeréséhez nem áll majd rendelkezésre megfelelő hazai kutatói gárda.
- Valóban ez a helyzet. Ám a felvetésének több összetevője is van.
Sajnos a fiatal generáció számára nem elég versenyképes a kutatás és az oktatás területe, leegyszerűsítve: itt nem jellemző, hogy kevés munkával sok pénzt lehetne keresni. Ennek kompenzálására egy út van: a természettudományos tárgyak és a tanárok visszahelyezése arra a magas társadalmi pozícióra, ahová munkájuk alapján tartoznak. Nekem több potenciális külföldi befektető, multinacionális cég képviselője panaszkodott arról, hogy jönnének, de nem találnak szakembereket. Ez a helyzet az oktatási döntéshozók felelőssége...
- Az állam innen is igyekszik kivonulni, mondván: a magántőke - felismerve a helyzetet - saját érdekében úgyis lépni fog. S ahogy látjuk, e kutatói terület problémájára a Rátz Tanár Úr Alapítvány létrehozásával három cég - az Ericsson, a Graphisoft és a Richter Gedeon - oda is figyelt...
- Hozzáteszem: ezek a cégek e támogatási projektből közvetlenül nem profitálnak. Ez egy szerény lépés, ami csak hosszú távon térül meg, méghozzá az egész magyar természettudományos szakma számára. Az említett cégek részéről egy nemes gesztus, illetve üzenet a többieknek, hogy kövessék a példájukat.
- Milyen mértékű szakemberhiányról beszélhetünk ezen a területen?
- Magyarországon ezer lakosra feleannyi, 3,6 kutató jut, mint a fejlett európai országok átlaga. A feleannyi lakosú Finnországban ez a szám 16 - ami 66 ezer kutatót jelent -, szemben a magyarországi 22 ezerrel. A finn kutatók egyharmada egy világcégnél, a Nokiánál dolgozik, amely az oktatás és a kutatás területén hatalmas társadalmi szerepvállalásra kényszerült - ott természetesen az állammal együtt -, amikor Finnország ugyanolyan nehéz helyzetben volt, mint most mi.
- Nálunk - tisztelet a kivételnek - a cégek miért nem érzik szükségességét, hogy közvetlen haszon reménye nélkül vegyenek részt e terület fellendítésében?
- Bonyolultabb a dolog, mint gondolnánk. Kik lennének erre a leghivatottabbak? A magyar cégek, de abból mára nem sok maradt. A kis- és középvállalatok a túlélésért küzdenek, nincs mozgósítható forrásuk ilyen feladatra vagy még nem értek el arra a szintre, hogy ebben rész tudnának venni. A nagy külföldi cégeken belül a magyar menedzsment feladata lenne, hogy képviselje ezt az ügyet... Érdekes módon az Egyesült Államokban a nagy cégek jelezték először az illetékeseknek, hogy versenyelőnyük elvesztése közvetlen kapcsolatban van a természettudományos oktatás minőségének romlásával. Nálunk a kutatókra maradt, igyekszünk is mindenhol elmondani. A Richter, az Ericsson és a Graphisoft ebben úgy segít, hogy egy külön szakember próbál pr-nyilvánosságot teremteni nekünk a médiában. Azt is biztosítják, hogy széles körben megismerjék az emberek a Rátz Tanár Úr Díjjal kitüntetetteket.
- Nyilván nem véletlen, hogy mindhárom cégnek elég erősek a magyar szálai...
- A Richter magyar, a Graphisoft magyar volt, az Ericssonnál pedig befolyásos magyar vezetők érvényesíteni tudták elhatározásukat. Ez utóbbi talán azért is volt természetes, mert a skandináv országokban a társadalmi felelősségvállalásnak régi hagyományai vannak.
- Ilyen ösztönzőkkel garantált a siker, már ami a minőséget illeti. De ha jól értettem, a hiányzó szakembereket illetően mennyiségi gondok is vannak, a három cég lehetőségei pedig nyilván korlátozottak...
- Itt van fontos szerepe annak, hogy sikerrel vegyünk részt európai uniós pályázatokon. Az Európai Unió egyre nagyobb hangsúlyt helyez a kutatás-fejlesztésre: 2007-ben összesen 1,2 milliárd eurót költ informatikai és távközlési projektekre, erre az összegre természetesen pályázni kell. Ausztriában nagyjából 1700 milliárd forintnak megfelelő összeget költenek kutatásra az idén. A hazai cél 2010-re, hogy a GDP 1,8 százalékát, vagyis csaknem 500 milliárd forintot szánjunk erre. Jelenleg ez egy százalék alatti arányt jelent. Csodálkozunk, ha csak az Egyesült Államokban már háromezer magyar kutató dolgozik?
- Ön az EU tudományos tanácsának tagjaként egy 7,5 milliárd eurós kutatási programot menedzsel a társaival...
- ...ahol a 12 új tagországból hárman vagyunk tagok, akiknek elmondása szerint a társadalmi felelősségvállalási hajlandóság náluk sem sokkal jobb.
Bubrik Gáspár
Tóth Ákos Gábor