Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Tavaly - alig öt éven belül - másodszor került olyan helyzetbe, hogy úttörő feladatkört kell ellátnia. Ezt megelőzően ugyanis a gazdasági tárca romaügyi felelőseként négy éven keresztül a roma vállalkozások helyzetének javításáért dolgozott. Hogyan alakították ki az új munkakört, milyen döntési kompetenciát kapott? Egyáltalában: volt-e beleszólása abba, hogy mi legyen a feladatköre?
- Aktívan indulhattam csr-igazgatóként. Ebben ugyanúgy partner volt a tárca minisztere, mint amikor a romaügyi felelős munkakört - a pályázat nyerteseként - betölthettem. Tisztáztam vele, hogy tenni szeretnék, és nem "díszcigány" szerepet betölteni. A felkészülésben egyrészt Kóka Jánossal egyeztettük a legfontosabb tartalmi elemeket, kereteket, elvárásrendszert, másrészt az addigi tevékenységem is jó alapot adott ahhoz, hogy minél jobban körülhatároljuk a rám és a munkatársaimra váró feladatokat. A stratégiát a minisztérium vezetőivel együtt dolgoztuk ki, a feladatok részletezése, határidőhöz kötése rám hárult. Az első időszak - ami még tart - legfontosabb feladata az, hogy sikerüljön hidat verni a gazdaság és a társadalom között, megtaláljuk a szinergiákat, rávilágítsunk a lehetőségekre. A gazdasági tárcának egyértelmű célja van a csr-igazgatóság működtetésével: oly módon hozzájárulni a versenyképesség fokozásához, hogy a társadalom hátrányos helyzetű tagjai közül minél többen kerüljenek be a munkavállalói körbe. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a potenciális munkavállalók nemüket, korukat és származásukat tekintve nem kerülnek hátrányba. Persze fontos, hogy az emberek maguk is gyakorolják az öngondoskodást és vállalják a sorsuk iránti felelősséget. A korábbi feladatkörömet megtartva elsősorban a roma kis- és középvállalkozások (kkv) fejlődését kell segíteni és piaci pozíciójuk erősítését támogatni.
- Éppen akkor kezdte a munkáját, amikor munkavállalás reményében Svédországba utazott néhány roma család. Ezzel csr-igazgatóként kellett foglalkoznia?
- A csr-szemlélet - corporate social responsability, vagyis a vállalatok társadalmi felelősségvállalása - sokkal átfogóbb, mint egy-egy aktuális helyi ügy megoldása. Ahogy korábban, most sem rendelkezem munkahelyi kvótákkal, viszont azt minél előbb el szeretném érni, hogy a tevékenységem hatására a kilátástalanság a romák körében éppúgy csökkenjen, mint más hátrányos helyzetűek esetében. Azon dolgozunk, hogy egyre több romának legyen munkahelye, továbbá az 50 év feletti nőknek és férfiaknak, valamint a gyereküket egyedül nevelő szülőknek. Egy év távlatából, de korábbi feladatköröm alapján is tudom, hogy nehéz előrejutni. Az igazán példaértékű eredményekhez két-három évre van szükség.
- Mennyire kell elkülöníteni a csr- és a roma ügyeket?
- Van kapcsolódási pont, ám a csr teljesen más terület, aminek a lényegét kell megértetni és elfogadtatni. Sokan a fogalommal sincsenek tisztában, a jelentését megismerve pedig nem mindig értik a jelentőségét. Az eddigi kedvező tapasztalatok mellett több olyan eset is előfordult, hogy egy cégvezető a csr értelmezése után a homlokához csapott: "tehát adományért jött". Pedig a csr alapvetően arról szól, hogy a szemléletet úgy tegye magáévá egy vezető, hogy az a vállalkozás egészére hatást gyakoroljon. Ebben az esetben természetes lesz, hogy - nem alamizsnaként - olyan embereket is foglalkoztatnak, akik koruknál, nemüknél, egészségi állapotuknál, netán származásuknál fogva - az előítéletes gondolkodás miatt is - hátrányos helyzetben vannak, miközben képesek jó munkát végezni. Azt kell elérni, hogy az ilyenfajta társadalmi szolidaritás ne legyen megalázó. Egyre több cég vezetője ismeri föl a csr alkalmazásának hasznát: nem csupán statisztikailag akarják kimutatni például az alacsonyabb környezetszennyezést vagy több roma munkavállaló alkalmazását, hanem rájöttek, hogy üzletileg is megéri szemléletet váltani. Ha mondjuk egy benzinkúthálózatnál országosan 200 romát foglalkoztatnak, akkor azon a helyen szívesebben vásárol a többi roma, ami az erkölcsi elismerés mellett forgalmat is hoz a cégnek. Ez ma még csak példa, de remélem, nemsokára valóság lesz, hiszen ennek a megvalósításán is dolgozunk...
- Melyik üzemanyag-forgalmazóról van szó, és mi az eddigi eredmény?
- Az előkészületeknél tartunk, a céget egyelőre nem nevezhetem meg. Ugyanakkor más területeken is hasonló szellemben kezdeményezünk tárgyalásokat. De nemcsak országos szinten, hanem a kis régiókban, helyi vállalkozásoknál is el kell érnünk a szemléletváltást, olyan feltételrendszer kialakítását, ami a képzést, a munkavállalást is elősegíti. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban a Széchenyi Vállalkozói Program keretében olyan pályázati rendszert dolgoztunk ki, amelynek éves támogatási keretösszege 250-300 millió forint. A 65 százalékos támogatású, maximum ötmilliós pályázatnak köszönhetően - amelyet a roma kkv-k gépek, berendezések vásárlására, technológiai korszerűsítésre vehettek igénybe - ma számos kiváló adottságokkal rendelkező roma kisvállalkozás működik. Ez az elmúlt csaknem öt évben nagyjából egymilliárd forintot tett ki, ami összesen négymilliárdos saját, vagyis vállalkozói erőforrást mozgatott meg.
Több pályázó vásárolhatott például új kisbuszt, és egészen másként nézett rájuk a megbízó, amikor az új autóval - nem pedig egy 20-30 éves, nem üzembiztos, zsúfolt Ladával - pontosan megérkeztek a munkába. A forráshoz jutás nagy jelentősége, hogy közel ezer új munkahelyet teremtett, és háromezer körüli megőrzéséhez segítette a roma vállalkozókat. Ez persze édeskevésnek tűnhet az országosan összesen mintegy 700 ezres, több helyütt segélyből élő roma közösség tagjaihoz képest. Tehát ez is azt mutatja, hogy nehéz feladat előtt állunk, és időre van szükség az integrációhoz. A felmutatható eredmények ellenére - hol információ és kapcsolati tőke hiányában, hol a látens vagy nyílt diszkrimináció miatt - csak sokadik alvállalkozóként kapnak megrendelést, hiába vannak jó referenciáik. Ezért néhány hónapon belül olyan szakmai börzét szeretnénk szervezni, ahol a roma kkv-k közvetlenül találkozhatnak a hazánkban megtelepedett - erre nyitott - nagyvállalatokkal, és esélyük nyílik alvállalkozóként vagy beszállítóként megjelenni ügyfeleik között. Egy másik - szintén folyamatban lévő - kezdeményezésünk, hogy az Egerben működő roma referensi szolgáltatást az ország öt-hat nagyobb városában is meghonosítjuk, ott, ahol szignifikánsan nagyszámú roma közösség található. Ugyancsak sokat várunk attól, hogy az Országos Cigány Önkormányzat, a Nemzeti Infrastruktúra Zrt. (NI) és az Állami Autópálya-kezelő Zrt. által meghirdetett tendereket a jövőben egy roma referens figyeli, akit az NI alkalmaz, és tőle közvetlen információkhoz juthatnak a potenciális pályázók. Itt is arra törekszünk, hogy ne csak kétkezi munkára jelentkezzenek a roma vállalkozók, hanem a komolyabb szakmai tudást igénylőkre is. Reméljük, hogy a kiváló minőségben elvégzett munka hozzájárulhat a roma közösség nagyobb arányú elfogadottságához. Egyébként nagyon nehéz bizonyítani az előítéletes gondolkodást. Az ország szinte minden szegletében részt vettem már vállalkozói fórumokon, amelyeken visszatérő téma a romákkal szembeni előítélet. De sok esetben a romákat is biztatni kell, mert éppen a származásuk miatt nem mernek pályázni. Az is hasznos lenne, ha a roma vállalkozások nemcsak romákat alkalmaznának...
- Ez a felemelkedésük kulcsa?
- A kérdésben van egy kis felülről közelítés, holott mindenkor partnerként kellene viszonyulni a roma vállalkozókhoz. Egyre több olyan példát tudok, amikor a romák a jó munkájukkal hálálják meg a kedvező fogadtatást. Tény, hogy jelenleg főleg az építőiparban dolgoznak nagyobb számban, de még mindig nem elegen. Meggyőződésem, hogy elsősorban nem a szociálpolitikai megközelítés a járható út a minél több roma munkához juttatásához, hanem a gazdasági integráció. Persze ezt is komplexen kell kezelni: a döntő többségnek van még mit tanulnia, ugyanakkor az egészségügyi és a lakhatási helyzetükön is változtatni kell. Határozott célom az ország minél több pontján megtalálni a roma közösségek azon szereplőit - elsősorban a kkv-k létrejöttével -, akik a saját példájukkal is hatnak a környezetükre.
- Mennyire fogékonyak a cégvezetők? Hogyan tudja meggyőzni őket, hogy általában az 50 év feletti munkaerő, a nő vagy a roma származású is megfelelő képességekkel rendelkezhet a munkavégzéshez? Hogyan fogadják, amikor a gazdasági tárca csr-igazgatójaként találkozót, tárgyalást kezdeményez a társadalmi felelősségvállalásról?
- Mind a kedvező, mind a kedvezőtlen fogadtatásra számos példát tudnék említeni, hiszen az elmúlt esztendőben minden jelentős cég illetékesével tárgyaltam csr-ügyben. Kedvező, hogy sok multinacionális vállalat eleve stratégiai elemként kezeli a csr-t, aminek gyakorlati eredményei is vannak. Persze az ellenkezője is tapasztalható: hiába gondolkodnak a külföldi anyacégnél csr-tudatosan, ha itthon még nem érzik ennek a jelentőségét. Van olyan cégvezető is, akivel formálisan indult a megbeszélés, majd konkrét megállapodások születtek, de ennek ellenkezőjére is jócskán akad példa. A formalitás jellemzi azokat a cégeket is, amelyek elsődlegesen azért támogatják a divatba jött csr-konferenciák szervezését, hogy jórészt róluk szóljon a fórum. Ami általában a fogadtatást illeti, bizony van egyfajta ellentmondás, amit nekem is a helyén kell kezelnem. Míg a kormányzat a maga módján ösztönzi a cégeket a csr-tevekenységre, addig ez a vállalatok saját belátáson alapuló, önkéntes döntése, tehát erre nem lehet és nem is szabad kényszeríteni. A közvéleménynek lehet a legnagyobb hatásra rájuk.
- Ha már döntően a roma ügyekkel foglalkozik csr-igazgatóként is, nyilván naponta szembesül azzal, hogy legtöbbször a képzettségük hiányosságai jó ürügyet szolgáltatnak az alkalmazásuk ellen...
- Éppen két hete született döntés a gazdasági tárcánál arról, hogy idén novemberben meghirdetünk egy ösztöndíjprogramot, amelynek az a célja, hogy a jelenleg és a jövőben keresett, felsőfokú végzettséget igénylő (informatikus, közgazdász, mérnök) szakmákat választó romákat jelentős összeggel támogatjuk tanulmányaik idején. Ugyanakkor olyan csr-szemléletű cégeket keresünk partnernek, ahol az ösztöndíjasok a gyakorlati idejüket tölthetik. Mindez azt szolgálja, hogy legyen idő az esetleges előítéletek enyhítésére, megszüntetésére, az adott cég más munkavállalói is megismerjék, elfogadják a jól dolgozó romákat.
- Lényegében ilyen programot hirdetett meg a HBLF (Hungarian Business Leaders Forum) a Romaster-ösztöndíjrendszerével (Napi felelősségvállalás, 2007. augusztus 24-25.). Egymással versenyeznek?
- Szó sincs róla. A HBLF-fel nagyon jó a munkakapcsolatom. Az általuk meghirdetett program más irányból közelíti meg a lényegében ugyanazon törekvést: minél több képzett roma legyen a jövőben. A gazdasági tárca - amely megfelelő forrást is elkülönített - ösztöndíjprogramja direktebb. Ugyanakkor várjuk partnercégek jelentkezését is, hiszen nekik is érdekük, hogy jól képzett, motivált munkavállalóik legyenek.
- Miért ódzkodott mérleget vonni az eltelt időszakról? Eddig csak pozitív eredményeket említett...
- Vannak eredményeink, de azt el szeretném kerülni, hogy kipipálandó feladataink legyenek, olyan helyzetet kell teremtenünk, amivel társadalmi szinten változik a szemlélet a jelenleg hátrányos helyzetben lévő rétegekkel szemben. Negyedévenként kell a gazdasági tárca illetékesének beszámolnom az aktuális tervek megvalósításáról. Ebben van egy adósságom: nem tudtam idén őszre megszervezni egy nemzetközi csr-tematikájú konferenciát, ahol az Európai Unió vállalkozásfejlesztési szakembereinek tapasztalataival ismerkedhettünk volna meg. Ezt eddig az előadók elfoglaltsága miatt nem tudtuk összehozni.
- Mire számít Kóka János tervezett távozása után?
- A miniszter úr régóta elkötelezett híve a roma ügynek, akárcsak a társadalmi felelősségvállalás eszmeisége elterjedésének. Nemcsak hisz ennek hasznosságában, hanem a gyakorlatban is sokat tett az érdekében. Mostanában készülök hozzá, hogy megbeszéljük a jövőbeli feladatokat. Egyebek mellett azt is kezdeményezem, hogy jövőre végezzünk egy csr-átvilágítást a minisztériumban, és annak alapján határozzunk a szükséges változtatásokról. Ez önmagában is jó példát mutat. Attól pedig egyáltalán nem tartok, hogy a távozása után megszűnne a gazdasági tárca csr-igazgatósága, hiszen létjogosultságát az is bizonyítja, hogy a jövő évi költségvetési tervben - a feladatokkal együtt - külön fejezetként szerepel a szervezet.
