Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Zhang Shuhong kínai vállalkozó egy csapásra a világ egyik legismertebb üzletembere lett. Biztos, hogy nem ilyen hírnévre vágyott, ő volt ugyanis az amerikai Mattel játékgyártó kínai beszállító cégének első embere, aki a megrendelő által nyilvánosan kiadott sajtóközlemény megjelenésének napján öngyilkosságot követett el. A csődöt kiváltó ok: a Zhang cége által készített játékok nagy részét mérgező ólomfestékkel vonták be, emiatt a Mattel összesen 436 ezer játékautót és 18 millió egyéb, leváló mágnesdarabokat tartalmazó - ezért könnyen lenyelhető -, a kisgyerekekre életveszélyes játékot hívott vissza a múlt hónap végén. A Mattel ellenőrzési osztálya tárta föl, hogy a játékok szinte mindegyike ólomszennyezett, ami azért is különösen kellemetlen, mert a márka termékeinek 65 százaléka Kínában készül. A visszahívási akció eddig 30 millió dollárjába került a Mattelnek, és ez az összeg várhatóan többszörösére nőhet - derül ki a The Economistban megjelent cikkből.
A Mattel nagybeszállítójával történt fiaskó korántsem egyedi: az állateledel-, gumiabroncs- és fogkrémgyártók termékeit szintén visszahívták az Egyesült Államokban. A Nokia is nemrég figyelmeztetett, hogy egyes Kínában készült mobiltelefon-akkumulátorai túlmelegedésre hajlamosak, ezért azokat azonnal kicseréli.
Várhatóan - már a közeljövőben - sok amerikai importőr felülvizsgálja a gyártási folyamatokat, ha másért nem, attól tartva, hogy - a mérgező anyaggal bevont bútoroktól kezdve a balesetveszélyes mobiltelefonokig - az érintett fogyasztók baj esetén nehogy pert akasszanak a forgalmazó cég nyakába. Ráadásul a súlyos minőségromlásról szóló hírek elriasztják a vevőket a cégek egyéb termékeitől is.
A Mattel-ügynek lesz még folytatása Kínában is: Zhang cége minden bizonnyal maga is kínai alvállalkozóktól vásárolta a mérgezett alapanyagokat - sőt ilyenek más beszállítókhoz is kerülhettek -, így további importőrök jelentkezése várható.
A történet fonáksága, hogy Kína eddig számos esetben bizonygatta: az országban lévő elektronikai vagy játékipari beszállítók - a biztonsági és munkaügyi nemzetközi normák tekintetében - nem tartoznak a legrosszabbak közé, hiszen olyan mamutcégektől kapnak megrendeléseket, amelyeknél szigorúak az ellenőrzési előírások. Kiderült azonban, hogy ezek a külföldről irányított ellenőrzések mégsem annyira megbízhatók. A gyárlátogatásokat nehéz megszervezni, ha ez sikerül, akkor az ellenőrzésekre kijelölt időpontot a kínai felek gyakran visszamondják, amikor mégis sort kerítenek rá, akkor időnként az ellenőrzés lefolytatása nem túl szigorú, szinte csak formális.
A minőség folyamatos javulásával példálózó hatóságok nekiláttak Kína, illetve az ott gyártott termékek csorbuló hírnevének helyreállításához és kampányt indítottak a gondatlan beszállítók megrendszabályozására. Ám Kínában kevésbé a minőség-ellenőrzés, inkább az elszámoltathatóság hiányzik. A külföldi cégek ugyanis szívesen "lepasszolják" a Zhang-féle vállalkozásoknak a packázó és korrupt hivatalnokokkal, valamint a részrehajló igazságszolgáltatással való vesződséges ügyintézést. Ez pedig sok esetben hiányossá teszi a kontrollt, és a nevesincs alvállalkozó cégek olyan igazolásokat, engedélyeket mutatnak föl, amelyek csak papíron felelnek meg a minőségi és biztonsági elvárásoknak. Általában nem áll mögöttük - például a fogyasztóvédelemmel is számoló - marketinggépezet, amely figyelmeztetné a kis cég vezetőit, hogy hosszú távon többet veszítenek, ha gyártáskor nem veszik figyelembe a nemzetközi szabályokat. A nagy megrendelés reményében a kínai gyártók szinte mindent megígérnek és nem számolnak az olcsóságukból eredő negatív következményekkel.
A legutóbbi esettel azonban - úgy tűnik - betelt a pohár: a megrendelőkben is fölébredt a lelkiismeret, illetve rájöttek, hogy a túlzottan olcsó termelés elaltatja a felelősséget. Ez pedig alááshatja az olyan - kínai beszállítókkal dolgozó - nagynevű márkák hírnevét is, amilyen például a Hewlett-Packard, a Dell, az Apple, az Adidas, a Puma és a Nike. A termék utóéletéért is vállalt felelősség hiánya miatt egy-egy márka eddigi jó hírnevét kockáztatják azok a kínai beszállítók, amelyek a legolcsóbb alvállalkozót keresve nem törődnek a gyártók munkakörülményeivel. Az ilyen hozzáállás arra készteti a világmárkák tulajdonosait - az autóipartól kezdve az elektronikán át az élelmiszeriparig -, hogy a jövőben sokoldalúan és következetesen ellenőrizzék a beszállítókat, minden végterméknél ugyanúgy kérjék számon a biztonságot, a minőséget, ahogy azt otthon teszik.
