Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kelet-közép-európai régióban az üzleti szektor és a nemzetközi intézmények a fő támogatói a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (Corporate Social Responsibility), szemben a nyugat-európai gyakorlattal, amelyben sokkal hangsúlyosabb a média és a civil szervezetek szerepe - derül ki az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az Európai Unió közös finanszírozásával készült kutatási jelentésből, amely elsősorban a térség országainak szocialista közelmúltjával magyarázza ezt a jelenséget. A mintegy 60 vállalati és civil szervezet vezetőivel készített interjú alapján összegzett vélemények szerint régiónkban a nem kormányzathoz kötődő civil szervezetek befolyásolási képessége "erősen limitált", különösen azért, mert a szervezetek elsősorban finanszírozási forrásnak tekintik a vállalati szektort, amelyet éppen ezért csak korlátozott kritikával illetnek. Kelet-Közép-Európa egyik nagy problémája a vállalati felelősségvállalással kapcsolatban a vállalati szektor működése felett is "őrködő" és a csr-t propagáló média hiánya - összegzik a felmérés kérdéseire adott válaszokból a nyolc országot vizsgáló szakértők.
A Braun Róbert és Mark Line csr-szakemberek által kifejlesztett módszertanra alapozott felmérés szerint a most vizsgált új és tagjelölt európai uniós államokban jellemzően a külföldi tulajdonban lévő, hosszú távú stratégiával rendelkező, multinacionális vállalatok foglalkoznak a társadalmi értékek üzleti működésbe való integrációjával. E társaságok gyakran ugyanazokkal a standardokkal működnek a régióban is, mint az anyaországukban. A felmérésben szereplő nyolc országban (Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Macedónia, Magyarország, Szlovákia és Törökország) a csr elsősorban a jótékonykodásban és a szponzorációs tevékenységben merül ki, azaz az itteni vállalatvezetők jóval kevésbé tekintik a kockázatkezelés és a vállalati kapcsolattartás részének, mint nyugati kollégáik.
A jelentés négy szempont - politikai és jogi környezet, civil társadalom, a csr-jelentéstétel gyakorisága és a csr-standardok alkalmazása - alapján osztályozta az országokat, és a listán Magyarország a térség éltanulója lett. Az ötfokozatú skálán a régió államai minden kategóriában közepes, illetve annál eggyel gyengébb osztályzatot kaptak, de a magyar "jegyek" átlaga így is magasabb a regionális "versenytársak" hasonló mutatóinál. A magyarországi helyzet a csr-jelentésekkel kapcsolatban a legrosszabb, a felmérés szerint ugyanis - a vállalatok, szervezetek összlétszámához viszonyítva - nagyon kevés ilyen, a transzparens működést elősegítő jelentés készült tavaly, ráadásul ennek is mindössze öt százaléka alkalmazott független standardokat.
A felmérés arra is rámutat, hogy a magyar vállalatok viszonylag szűken értelmezik a vállalattal kapcsolatban állók (angol kifejezéssel: stakeholderek) körét, hiszen elsősorban a részvényeseket, a fogyasztókat és a foglalkoztatottakat sorolják ebbe a csoportba. Sokan úgy vélik, hogy a társadalmi felelősségvállalás a meglévő jogszabályok betartását, a részvényesi érdekeknek való megfelelést és az etikus viselkedést jelenti.
Meglehetősen egyértelmű következtetéseket lehetett levonni a magyarországi média csr iránti "érzéketlenségéről", ami e terület alapos szabályozásának hiányára vezethető vissza. Jelenleg ugyanis a médiatörvény citált paragrafusaira lehet hivatkozni akkor is, ha egy médium egy vállalat társadalmi felelősségvállalásához kapcsolódó hír, esemény közreadásával megemlíti a cég nevét. Ezt a helyzetet utólag reklámnak minősítheti az elektronikus média felügyeleti szervezete, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT). Ezt egy nagy szakmai felháborodást kiváltó döntésével meg is tette: tavaly 7,1 millió forint büntetést szabott ki az RTL Klub tévécsatornára, mert egy tudósításában néven nevezte a Hégető Honorka-díjat létrehozó alapítvány legnagyobb támogatóját, a Pannon mobilszolgáltató céget.
Ugyanakkor a felmérés összefoglalójából az is kiderül, hogy több médium szerkesztőségének vezetői, újságíró munkatársai körében gyakori az a felfogás, amely a csr-tevékenységet egyszerűen pr-nak, sőt a vállalati érdekeket szolgáló dezinformálásnak tekinti.
Várhatóan javít majd az ellentmondásos helyzeteken annak a megállapodásnak a gyakorlatba ültetése, amelyet az ORTT és a Magyar Public Relations Szövetség kötött (NAPI, 2007. július 31.), utóbbi tanácsadó testülettel segíti majd partnerszervezetét abban, hogy egyértelműen el lehessen különíteni a televíziós és a rádiós műsorokban a csr kommunikációját a reklámtól.
