Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Napi Gazdaság cikke
Míg a nyugat-európai országokban - különösen Ausztriában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - nagyjából egy évtizede stabilan nő a dízelmotorokkal szerelt személyautók iránti kereslet, addig Magyarországon nagyjából öt éve lendült bele ez a piac. Ekkorra tehető, hogy a gyártók a régi kerregős dízeleket korszerű, a benzinesekkel egyenrangú erőforrássá alakították. A dízelüzemanyag ára akkor még jócskán kedvezőbb volt, mint a benziné, ám a töltőállomások a hirtelen megugró keresletre csak néhány évvel később reagáltak. Nagyjából 2005-ben vált el a dízelüzemanyag ára a benzinétől és kezdett el önálló életet élni.
Az autópark tekintetében a nyugat-európai benzines-dízel arányoktól még messze van a hazai piac, hiszen a fejlett gazdaságokban az új autók átlag 60-70 százaléka dízeles, itthon ez 20-25 százalék körül alakul.
Az egyes személyautó-kategóriákat tekintve nagy a szórás, hiszen míg a kisebbeknél az összeladások alig 10 százaléka dízelmotoros, addig a nagy teljesítményűeknél ez a 90 százalékot is meghaladja. Ennek többféle magyarázata van. A dízelmotorral szerelt autók ára - teljesítménytől és a részecskeszűrős (common-rail) rendszertől függően - 300-800 ezer forinttal magasabb a benzines változatokénál, ugyanakkor az előbbiek üzemanyag-fogyasztása átlagosan akár 30-40 százalékkal is kevesebb.
Az újautó-eladások 45-50 százaléka viszont a kiskategóriás, 2-2,5 millió forintba kerülő típusokra jut, ezek vásárlói pedig a leginkább árérzékenyek, nem engedhetik meg maguknak a 300-400 ezerrel többe kerülő dízel változatot. Holott nagyon is jól járnának a többletbefektetéssel: számításaink szerint 100 ezer kilométeres távon az autó árának legkevesebb 10, átlagosan 15 százalékát takaríthatják meg a kisebb üzemanyagköltséggel (legalábbis a jelenlegi árakat és különbözetet figyelembe véve). A középkategóriás autóknál a dízelfelár és az üzemanyagköltség nagyjából egálban van, de a nagy kategóriás modelleknél néhány százalékos veszteség mutatkozhat, vagyis a kisebb üzemanyagköltség nem hozza vissza a dízel változat felárát.
Az egyes autókategóriák felső határainak már jó ideje megfigyelhető "tágulásával" arányosan növekszik a dízelmotorral vásárolt személyautók száma, illetve a már üzemben levők aránya. A középkategóriánál 20-25, a felső középkategóriánál - az elmúlt egy-két évben egyre erőteljesebben növekedve - az 50-60 százalékot is eléri az arányuk, az összesen négy-öt százaléknyi felső kategóriánál (ideértve a SUV-okat és a terepjárókat) viszont a 80-90 százalékot is. Az utóbbi vevői kevésbé érzékenyek a vételárra vagy az üzemanyagárak alakulására - összegezte kérdésünkre Gablini Gábor, a Gépjármű-márkakereskedők Országos Szövetségének elnöke, aki Peugeot- és Nissan-márkakereskedések irányítója is. Tapasztalatai szerint például a Nissan Micra és a Peugeot 207-es kiskategóriás autóknál mintegy 10 százalék a dízelmotorral vásárolt modellek aránya, a 308-as Peugeot-nál 30 százalék körüli, a szintén középkategóriás, SUV-modell Nissan Quashquainál az 50 százalékot is eléri a vásárlási arány, akárcsak a felső középkategóriás Peugeot 407-esnél. A Nissan Navara modelleket pedig szinte teljes egészében dízelmotorral kérik a vevők.
Az összesen 14 márkát egy telephelyen, az "Autóvárosban" értékesítő Duna Autó Zrt. kereskedelmi és marketingigazgatója, Bognár Gábor arról számolt be, hogy a vevőket nem rettenti el az utóbbi időszakban tartósan magasabb és folyamatosan emelkedő gázolajár, hiszen a korszerű dízelmotorok kedvező fogyasztása összességében még kiegyenlíti a többletkiadást. Ráadásul eleve vannak dízelpártiak, akik ragaszkodnak az ilyen típusú erőforráshoz. A legnagyobb mértékben, több mint 80 százalékban, itt is a felső kategóriás Chrysler, Dodge és Jeep márka modelljeit kérik dízelmotorral a vevők.
