Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szervezet által kiadott közlemény szerint a regisztrációs adóról szóló 2003. évi XC. törvény alapján a regisztrációs adót a belföldön forgalomba helyezendő - és nem a forgalomba helyezett - személygépkocsi és lakóautó után kell fizetni.
A regisztrációs adótörvény fogalmi meghatározása szerint forgalomba helyezésnek minősül:
1. belföldön első ízben történő nyilvántartásba vétel,
2. az átalakítás esetén ezen ténynek a nyilvántartásba vétele, és a forgalmi engedélybe történő bejegyzésével,
3. a regisztráció adómentesség megszűnése esetén az ismételt forgalomba helyezés.
A raktáron lévő, külföldről behozott használt járművek esetében kizárólag az 1. pont szerinti forgalomba helyezés jöhet szóba, ezért az adókötelezettség csak akkor merülhet fel, ha az új törvény hatályba lépéséig a személygépkocsi első -a regisztrációs adóról szóló törvényben közelebbről meg nem határozott-nyilvántartásba vétele még nem történt meg.
A jogalkotó a törvény szövegében nem hivatkozik a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvényre, mint alkalmazandó jogszabályra és különösen nem az abban meghatározott országos járműnyilvántartásra, mint alkalmazandóra, hanem teljesen új fogalmat ad a forgalomba helyezésre. Ugyanis a regisztrációs adótörvény nem egy konkrét nyilvántartást nevesít a forgalomba helyezés feltételeként, csupán azt írja elő, hogy a forgalomba helyezés a személygépkocsi nyilvántartásba vételével történik. Ebből következően bármilyen belföldi nyilvántartásba történő felvétel megvalósítja a forgalomba helyezés törvényi tényállását. Ilyen nyilvántartás lehet álláspontunk szerint a számviteli törvény szerint előírt nyilvántartás is. De ugyancsak ilyen nyilvántartás lehet a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény 34. §.-a szerinti is, mely kimondja, hogy a használt járművek, járműalkatrészek értékesítésével foglalkozó kereskedő köteles nyilvántartást vezetni az általa vásárolt járművek adatairól.
Az egyesület álláspontja szerint, ha ezekbe a nyilvántartásokba -akár egyikbe is- a kereskedő beírja az adott törvényben előírt adatokat, akkor megtörtént a regisztrációs adóról szóló törvény meghatározása szerinti forgalomba helyezés. Ezért amennyiben az ilyen nyilvántartásba vételre 2004. február 1. napját megelőzően kerül sor, akkor a személygépkocsi, vagy a lakóautó után a regisztrációs adót nem lehet követelni.
Lehet persze azt állítania a pénzügyi kormányzatnak, hogy a fenti álláspont helytelen, csak igen nehéz bizonyítani, hogy a jogalkotó szándéka szerint az új törvényben szereplő nyilvántartás kifejezés alatt a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala által vezetett közúti közlekedési nyilvántartást kell érteni, mivel erre nem hivatkozik a regisztrációs adót megállapító törvény. Ha a jogszabályt előkészítő pénzügyminisztériumi szakapparátus, vagy a jogalkotó Országgyűlés a törvény megfogalmazásakor a "nyilvántartás" kifejezés alatt ennek a hivatalnak az irattárára gondolt, akkor nyilvánvaló, hogy ezt beleírta volna a törvény szövegébe.
Az új törvény alkalmazásánál az egyesületben fel sem merülhetett más értelmezés, mert nem indulhatott ki abból a feltevésből, hogy a jogalkotó képtelen volt a jogszabályban megfogalmazni tényleges akaratát.
