Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Budapesti Békéltető Testülethez beérkező panaszok zömét visszatérően a kereskedelem-szolgáltatás szektor vitás ügyei teszik ki. A fogyasztók elsősorban a szavatossági jog (javítási, csere, árleszállítási vagy pénz-visszatérítés igények) érvényesítésének, valamint a jótállási jegyek hiányát, a minőségi reklamáció nem megfelelő lebonyolítását kifogásolják. A forgalmazó – bár köteles lenne átvenni a minőségi kifogással érintett terméket – gyakran továbbküldi a fogyasztót a szakszervizhez vagy csereutalványhoz köti a csereigény teljesíthetőségét.
A fogyasztóvédelmi felügyelőségek szakvéleményeinek a felekre kötelező jellege megszűnt, ezért egy-egy vitás ügy elbírálásánál független szakértő véleményét kérik ki. Visszatérő probléma, hogy a forgalmazó a gyártótól kér szakvéleményt, amely viszont nem tekinthető függetlennek. Ugyancsak sok gondot okoz, hogy egy-egy szakvélemény tartalmilag nem megalapozott, formailag nem megfelelő és/vagy nemcsak a hiba jellegére, okára vonatkozó állításokat tartalmaz, hanem javaslatot tesz a szavatossági jog érvényesíthetőségére is.
Speciális esetek az üzleten kívül létrejött szerződések: amikor például a fogyasztót a lakásán keresi fel az üzletkötő, vagy szervezett kirándulás során vásárol terméket. Az ilyen szerződések legfontosabb garanciális szabálya a fogyasztó feltétlen – indoklási és kártérítési kötelezettség nélküli – elállási joga. A fogyasztó a szerződéstől számított nyolc munkanapon belül indoklás nélkül elállhat a vásárlástól, ám ezt a gazdálkodó szervezet nem mindig biztosítja, illetve az elállás jogkövetkezményeként különféle díjakat számol fel.
A korábbi évekhez képest 2006-ban emelkedett a vitás utazási ügyek száma is: a panaszok zömét a hibás teljesítés, illetve a kártérítési ügyek teszik ki. A fogyasztók gyakran indítottak eljárást amiatt, hogy az utazás helyszínén tapasztaltak nem feleltek meg az utazási iroda által ígért feltételeknek (például a szállodai szoba nem a tengerre néz).
A fogyasztók a békéltető testületi meghallgatás során a helyszínen felvett és az utaskísérő által aláírt jegyzőkönyvvel bizonyíthatják kártérítési igényük indokoltságát. A fényképfelvételek sokat segíthetnek az ügy elbírálásánál, hiszen ezekkel igazolható, hogy például a katalógusban meghirdetett „barátságos vendégház” jelző nem illik az igénybe vett szállásra.
Évről évre növekszik az építőiparral kapcsolatos panaszok száma, így volt ez az elmúlt évben is. Az ilyen ügyek többsége – új és használt lakások esetében egyaránt – minőségi kifogás, késedelmes teljesítés miatt keletkezik. A vitás ügyek elbírásánál nagyon fontos, hogy legyen írásbeli szerződés a felek között, a fogyasztónak legyen ebből példánya, akárcsak a kifizetett összegekről átvételi elismervénye, és őrizze meg az összes iratot (a rendeléseket, a jótállási jegyet, a gazdálkodó szervezettel folytatott levelezést stb.). Sajnos manapság is gyakran előfordul, hogy nemcsak az írásbeli szerződés hiányzik, hanem a vevő – olykor a gazdálkodó szervezet neve és székhelye ismeretének hiányában – átvételi elismervény nélkül fizet ki több százezer forintot. Emiatt egyáltalán nem vagy sokkal hosszabb idő alatt és költségesebben érvényesítheti jótállási és szavatossági igényeit.
A legtöbb építési ügynél a felhasznált anyagok minőségével van probléma. Az épületszerkezetek és az azokhoz felhasznált anyagok tartós használatra rendelt dolgok. Míg egy pár lábbelinél a szavatossági időn belül hamar előjöhetnek a hibák, az épületszerkezeteknél ez általában csak évek múlva következik be. Az épületszerkezeteket és építőanyagokat, valamint azok kötelező alkalmassági idejét – a három évet meghaladó szavatosságiigény-érvényesítési jogvesztő határidőt – külön jogszabály határozza meg. Az egyes épületszerkezetek és az azokhoz felhasznált anyagok kötelező alkalmassági ideje 5, illetve 10 év.
Másik gyakori probléma: az új építésű lakások olykor több hónapos késéssel való átadása. Ilyenkor a fogyasztó, amennyiben ezt a szerződésben kikötötték, kötbérigényt érvényesíthet.
A pénzügyi szolgáltatásoknál korábban a legtöbb panasz a szolgáltatások díjának feltüntetésével volt kapcsolatos, mivel a szolgáltatók hirdetéseikben csak a kamat összegét jelezték, így a fogyasztók az igénybevételkor szembesültek azzal, hogy egyéb díjakat is kell fizetniük. Bár ezen a téren a jogszabály módosítása után kedvezők a változások, a fogyasztók tájékoztatása továbbra sem megfelelő. Persze az is előfordul, hogy a fogyasztók nem vagy nem elég figyelmesen olvassák el a bankok és biztosítók igen terjedelmes üzletszabályzatait, és automatikusan aláírják a szerződéseket. Utólag hiába hivatkoznak arra, hogy szóban mást ígértek nekik, ezt bizonyítani kell. Főleg akkor, ha a szerződés olyan kikötést is tartalmaz, hogy a fogyasztó minden tájékoztatást megkapott.
A vásárlók gyakran nincsenek tisztában a pénzügyi és a biztosítási szolgáltatások sajátosságaival, különösen igaz ez a befektetéssel kombinált életbiztosításokra. Az ilyen szerződéseket az átlagember hajlamos úgy értelmezni, hogy ugyanolyan hozamot eredményez, mint egy hagyományos befektetés, majd eljárást indít a vélt hozamhoz való hozzájutás érdekében.
Tavaly csökkent a közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszok száma – korábban a számlázási viták voltak a leggyakoribbak. A szolgáltatók mára – a jogszabályoknak megfelelően – olyan rendszert hoztak létre, amelyet a fogyasztók megszoktak és elfogadtak. Ám előfordulhatnak olyan panaszok, amelyek az elszámolást vitatják, de jelentősebb fogyasztói jogsértések manapság nem jellemzik ezt a szektort.
