- Hogyan került a biotechnológia közelébe?
- Kezdetben alapkutatásokkal foglalkoztam, és tulajdonképpen a mai napig ezek alkalmazott formáin dolgozom. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemre jártam, amikor másodéves koromban tudományos diákkörösként elhelyezkedtem az Anatómiai Intézetben, kezdetben azért mert fényképezni, és ott volt egy kitűnő fotólabor. Később aztán a leíró tudományok rabja lettem, ami még most is tart. A családból hoztam magammal a tudomány iránti érdeklődést, mivel szüleim mindketten kutatók voltak. 1979-ben, a diploma megszerzése után ott maradhattam az Anatómiai Intézetben, rövidesen szoros kapcsolatba kerültem az ELTE Gergely János által vezetett Immunológiai Tanszékével Gödön. Ezenkívül a Szegedi Biológiai Intézetben is sokat tanultam Andó István laborjában. Elsősorban az immunsejtek fejlődését akartam megismerni egy olyan technikával, amely a szövettani és a funkcionális immunológiai vizsgálatok egyfajta ötvözete volt. Ez akkoriban igencsak újdonságnak számított, és kevésen műveltek a világon, ezért nagy érdeklődés övezte.
- Erre a tudásra figyeltek fel önnél?
- Határozottan. 1983-1984-ben külföldi munkacsoportok meghívására gyakorlatilag bejártam a tudományos világot, pár hónapot töltöttem többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban. Franciaországba és Amerikába végül hosszabb időre is meghívást kaptam, és el kellett döntenem, melyiket válasszam. Mindkét országban töltöttem fél-egy évet, végül pedig Amerikában kötöttem ki, a Nemzeti Rákkutató Intézetben (NCI, NIH). Ez egy posztdoktori képzés volt, amelynek lejárta után saját laboratóriumot kaptam vendégkutatóként. Ekkor egyfajta szaktárgyként, két évre felvettem a molekuláris biológiát és genetikát. Az önálló laboratórium akkoriban is elég nagy szó volt, maradhattam volna ott, de a felső vezetésben bekövetkezett változások miatt kissé bizonytalanná vált a helyzet, ugyanekkor pedig befutott egy meghívás az Amgen Inc. biotechnológiai cégtől. Az Amgen, a biotechnológia óriása, nyugodtan nevezhető egyfajta prototípusnak, génklónozással és emberi hormonok előállításával foglalkoztak, és nagyon gyorsan fejlődtek. Abba a laborba kerültem, ahol az eryhtropoetint (EPO) klónozták. Itt már látszott, hogy az alapkutatás helyett az alkalmazott kutatás került előtérbe, amit először nem is vettem észre. Úgy kerültem az Amgenhez, hogy azt kellett csinálnom, amit a legjobban szeretek: egy új hormont kerestünk az immunrendszerben, amelyet később esetleg terápiás céllal lehet alkalmazni. Az alapkutatáshoz való vonzódásom mellett soha nem veszett ki belőlem az a romantikus vágy, hogy a gyógyításra használható munkát végezzek.
- Mi történt az Amgennél?
- 1998-ban anyagi nehézségei támadtak a cégnek, aminek következtében bezárták a labort, ahol én is dolgoztam. Öröm az ürömben, hogy tanúja lehettem az egyik legjobb és legérdekesebb biotechnológiai cég fénykorának, amikor sok minden a világon először itt történt meg. Az én laboromban indult el egy olyan összehasonlító funkcionális genom vizsgálat és szekvenálási projekt, amiből végül egy nagy kutatási ágazat nőtt ki a Berkely Egyetemen. A labor bezárása komoly trauma volt, mivel az én generációm abban a tudatban nőtt fel, hogy mindenkinek mindig van állása, ezért elég rosszul éltem meg az átalakítást. A sors fintora, hogy végül egy napig sem voltam munka nélkül, mivel a labor bezárását követő napon már volt állásom egy jó nevű kaliforniai egyetem korbonctani intézetében. Végül mégsem oda, hanem a Parke-Davis gyógyszergyár frissen megvásárolt párizsi részlegéhez mentem, ahol egy kisebb csoportot bíztak rám, amely bioinformatikával és genomkutatással foglalkozott. Ez a kutatási ágazat erőteljes felszálló ágban volt akkoriban, de én már három évvel korábban is gyakorlatilag ezzel foglalkoztam. Itt molekuláris szintű összehasonlító betegségvizsgálatokat végeztünk, aminek lényege, hogy egy betegség összes mérhető paraméterét megpróbáltuk megmérni anélkül, hogy bármit is előre feltételeztünk volna. A Parke-Davist később megvette a Pfizer, amely ebben az időben többet költött kutatásra, mint bármelyik európai ország. Ez fantasztikus lehetőségeket teremtett számunkra, később azonban itt is beütött a krach, és bezárták a labort. Így aztán a többi felajánlott lehetőségnek hátat fordítva megbeszéltük munkatársaimmal, hogy továbbra is együtt maradunk. Ennek eredményeképpen jött létre a BioSystems International.
- Mi volt az első kutatásuk?
- Egy olyan projekten kezdünk el dolgozni, ami akkor nagyon kezdeti fázisában járt. Ez egy fehérjekutatási téma volt, aminek lényege, hogy minden fehérjét egy-egy ellenanyaggal vizsgálunk meg. Az elvi kidolgozás után először a Debreceni Egyetemmel közösen próbáltuk ki, amellyel még a Pfizer idejében alakítottunk ki jó kapcsolatot. Ezzel egyébként elindult Debrecenben egy folyamat, ami ma jóval nagyobb lendülettel működik. A technológiát aztán a Pfizer eladta a fejlesztésben résztvevő bostoni egyetemnek, majd onnan mi kimentettük a saját cégünkbe.
A BioSystems International esetében a szellemi tulajdon és az összeszokott kutató-fejlesztő csoport voltak a feltételei annak, hogy kockázatitőke-befektetést kapjon a cég. Első körben 3,5 millió eurót kaptunk, amiből két és fél évig tudtunk működni. Eközben szerződést kötöttünk két gyógyszergyárral úgy, hogy jelentős szellemi tőke maradt a mienk. A vizsgálatok elsősorban krónikus betegségek diagnozisára koncentrálódtak, érdekes módon azonban egyiket sem vitték tovább a gyógyszergyárak, noha mi elég sok mindent felfedeztünk. Ezután új irányt vettünk, amihez kaptunk állami és uniós támogatást is. A cég 2004 májusában alakult meg Franciaországban, 2005 áprilisában pedig a hazai részleg is megkezdte működését a Debreceni Egyetem inkubátorházában. A Richter gyógyszergyárral közösen elnyertünk egy állami támogatást, európai uniós forrásból (Framewrok 6) pedig 3,5 millió eurót kapott rákkutatásra az irányításom alatt álló konzorcium (COBRED), aminek többek között Biosystems is részese. Később az Amerikai Rákkutató Intézettől is megnyertünk egy grantet, a tüdőrák-diagnosztikájanak kutatására.
- Mi az első termékük?
- Időközben elkészítettük az első monklonalis ellenanyagkönyvtárat, ami alkalmas arra, hogy a vérplazma fehérjéit vizsgáljuk mikrochipekkel úgy, hogy az ellenanyagokat a chipekre visszük fel. A terméket két másik, egy ír és egy amerikai céggel közösen fejlesztettük ki, mi a mikrochiphez szükséges ellenanyagokat adjuk, a gyártás jelentős része és a további termékfejlesztés pedig Debrecenben történik Kurucz István immunológus vezetésével. Az első termékünk éppen a napokban kerül piacra, négy évvel a cég megalakulása után erre igen büszke vagyok.
- Mik a terveik a jövőre nézve?
- A termék piacra dobásától jelentős forgalmat várunk, de nem számítunk a mai biotech kockázatitőke-befektetők által elvárt tízszeres-hússzoros megtérülésre. Az ellenanyag alapú mikrocsipek forgalma várhatóan 4-5 éven belül elérheti az évi 10-20 millió eurót. Fontos, hogy a mikrocsip piacon egyre nagyobb szerepet kapnak a proteinmikrocsipek, aminek részesedése jelenleg még 10 százalék alatt van a 400-600 millió eurós piacon. Az előrejelzések szerint a piac 2012-re elérheti a kétmilliárdot, ebből egyre nővekvő hányad lesz a proteincsipeké. A DNS csipekkel - ezek dominálják most a piacot - ma a gének expressziós szintjét, másképpen szólva a hírvivő RNS szintjét lehet mérni. Sejtjeinkben a hírvivő RNS lefordítódik fehérjére, ezek szervezetünk "végrehajtó" alkotóelemei. A fehérje szintet mérő csipeknek ma az a legfőbb problémájuk, hogy nincs olyan reagens készlet, amit a chipre fel lehetne vinni. A Biosystems International ellenanyagkönyvtár projektje során megpróbálunk minden egyes plazmafehérje ellen legalább egy ellenanyagot előállítani, így a plazmában lévő több ezer fehére szintjét percek alatt meg lehet vizsgálni. A DNS és proteincsipekkel a betegségek molekuláris megközelítése válik lehetővé.
- Ennek mekkora hatása lehet az orvostudományra?
- A tudomány fejlődése paradigmaváltásokon alapul. Mivel a természettudományok alapja a megfigyelés, így annak pontossága vagy továbbfejlődése hozhat ilyen változásokat. Úgy gondolom, hogy a szervezet molekuláris szinten való megfigyelésével egy új forradalom van kibontakozóban, ami 10-20 éven belül merőben megváltoztathatja a betegellátást. Elsősorban a diagnosztika és az egyén szintű orvoslás (personal medicine) fejlődésére számítunk, hiszen egyrészt sokkal pontosabbak lesznek a mérések, másrészt több mindent lehet majd megmérni mint ma. A szűrővizsgálatokkal sok betegség megelőzhető lesz, de a környezet vagy az életmód (táplálkozás és fizikai aktivitás) hatása is mérhetővé válik. A globális molekuláris diagnosztika eredményei pedig nem csak az orvos fejében, hanem a számítógépekben integrálódnak majd. A vizsgálatokból származó adatokat hatalmas adatbázisokkal tudjuk majd összehasonlítani, amik segítenek, hogy megtervezhessük az egészségesebb életvitelt. Ezek miatt várható, hogy kevesebb orvosra lesz majd szükség, és több jól képzett egészségügyi középkáderre.
Economx