Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A múlt évben a drasztikusan szűkülő lakáshitelezés ellenére nem zártak rossz évet a lakásbiztosítási területen mozgó biztosítótársaságok. A piacon jelen lévő vállalkozások egymás közötti adatcseréjén alapuló előzetes adatok szerint a biztosítási szerződések száma nem igazán mozdult el a hárommillióról - vagyis hiányzott az a növekedés, amit az új lakások hitelre történő értékesítésével párhuzamosan megkövetelt lakásbiztosítás-kötés hozott a piacra. A Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) statisztikái szerint a lakossági vagyonbiztosítások száma 2007-ben még 2,6, 2008-ban már csak 0,8 százalékkal emelkedett - az egyéni lakásbiztosításokról a Mabisz nem közöl publikus összetett számokat. Ami üröm az egyik oldalon, az örömöt hozott a másikon. A hitelre vásárolt lakásoknál ugyanis folyamatos gondot jelentett, hogy a biztosítást az ügyfelek "kötelező rossznak" tekintették és így nem igazán foglalkoztak azzal, mire terjed ki a biztosítási fedezet. Ez a folyamat csak ráerősített a korábban kötött szerződések miatt évek óta "hurcolt" problémára, az alulbiztosítottságra: elenyésző azon biztosítottak száma, akik a karácsonyra vett plazmatévé okán módosítanák biztosításukat - noha kellene.
A múlt év ugyanakkor itt mintha változást hozott volna, köszönhetően annak, hogy a kieső régieket pótló új szerződéseket a jelek szerint tudatosabban kötötték meg a tulajdonosok. A szakmai becslés szerint az egyéni lakásbiztosítások éves átlagdíja 2009-ben hat százalékkal nőtt és megközelítette a 27 ezer forintot. Az éves szinten csaknem 1500 forintos növekmény egy-egy lakásbiztosítás esetében akár milliós tételben növelheti a biztosított ingóvagyon értékét.
