A Magyar Lízingszövetség (ML) módosító indítványt nyújtott be az állásukat szeptember 30. után vesztett ingatlanhitelesek állami készfizető kezességéről szóló javaslathoz. A szövetség úgy véli, hogy az állami garanciavállalást (amelynek részeként az állam két évre átvállalja a törlesztést, ha az adós hiteléből legalább havi 10 ezer forintot törleszt) nemcsak a lakáshitelekre, hanem a lakáslízingre is ki kellene terjeszteni. Lévai Gábor, az ML főtitkára lapunk érdeklődésére elmondta, kénytelenek voltak ilyen módon lépni, mert a törvénytervezetnek nem volt érdemi előzetes társadalmi egyeztetése. A Magyar Bankszövetség is csak fél nappal a benyújtás előtt kapta meg a szövegszerű verziót, a lízingszövetséget pedig még ilyen szinten sem vonták be. A bankok javaslatára egyébként az állami garancia körébe bekerülnek azok a felújítási célokat szolgáló jelzáloghitelek is, amelyek a lakhatással vannak összefüggésben (Napi, február 25., 2. oldal), de a törvény hatályba léptetéséhez Brüsszel engedélye is kell. Alighanem ezen buzdulhatott fel a szövetség, bár a lízing némiképp problémásabbnak tűnik a hitelnél.
Ezt firtató kérdésünkre Lévai elmondta: a pénzügyi lízing és a hitelkonstrukció között valóban érdemi különbség van a tulajdonjog tekintetében, hiszen a futamidő végéig a lízingcég a tulajdonosa az ingatlannak. A főtitkár szerint éppen ezért tekinthető biztonságosabb finanszírozási formának a lízing, mint a hitel, és ezért vannak olyan ügyfelek (jellemzően fiatalok, pályakezdők, magas jövedelemmel, de kevés megtakarítással rendelkezők), akik hitelszerződést nem tudtak kötni, de lízingszerződést igen. A válság miatt viszont ők is nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek.
