Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Egy évvel ezelőtt a Napi konferenciáján arról beszélt, hogy 2008-ban minden megtörténhet a lakossági tartozások piacán. Azt gondolom, hogy ilyen változásra azért ön sem számított.
- Természetesen nem. Az akkori véleményem alapja az volt, hogy akkor már több mint egy éve látható volt az a tendencia, hogy romlik a lakosság fizetési fegyelme. A tavalyi megszorító csomagban az szerepelt, hogy 6-9 hónappal később - amíg az intézkedések hatása markánsan megjelenik a mi általunk mérhető oldalon - további gondokra lehet számítani. A helyzet az indulástól minket igazolt: tavaly október óta folyamatosan növekszik a lakossági hátralék szintje a közüzemi szolgáltatás terén. Év/év alapon körülbelül egy százalékkal csökkentek az átlagos beszedettségi szintek.
- Miben érzékelhető leginkább a romlás?
- A 750 ezer budapesti háztartás viszonylag stabil része notórius tartozó. Amit nekünk mérnünk kell, hogy az a nagyjából 5-10 százalékos réteg, amely a fizetőképesség határán mozog, hogyan viselkedik. Az idén körülbelül 20 ezer olyan háztartás csúszott meg egy-két hónapra a fizetéssel, amelyekre ez a korábbi években nem volt jellemző. Ők azok, akik az egyéb okokból a családi költségvetést megterhelő hónapokban - karácsony, iskolakezdés, nyaralás - azzal őrzik meg a likviditásukat, hogy elhalasztják a közüzemi számlák befizetését és csendesebb hónapokban törlesztik azt. A kérdés igazából az, hogy ezt ezek a háztartások most is végre tudják-e hajtani, vagy elindul az eladósodottsági spirál. Külön gondot jelent, hogy a határon billegők jó része nem tudja a fogyasztását - a fogyasztási kosarának összetétele miatt - jobban visszafogni. Ha a billegőkből 3-5 százalék átbillen, duplázódhat a problémások állománya, miközben a határra kerülők száma is növekedni fog.
- Mi jelenleg a legnagyobb kockázat?
- Az elmúlt hetekben sorra hallani arról, hogy a vállalkozások komoly leépítésekbe kezdenek. Egy sokkszerű munkanélküliségi ugrás alapjaiban alakíthatja át a lakossági tartozások piacát. Az elbocsátások hatása ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, sokkal kevésbé érinti a mi fő működési területünket, a fővárost, hiszen itt az újra elhelyezkedés esélye jobb. Vidéken sokkal nagyobb kockázatokat rejt magában az elbocsátási hullám.
- Milyen technikák állnak a rendelkezésre a tartozások kezelésére?
- Ebben a helyzetben szerintem cégünk komoly előnye, hogy mi már kibocsátáskor megvesszük partnereink zömétől az ügyfeleikkel kapcsolatos - tehát élő - tartozásokat, és ezt követően már saját követelésként foglalkozunk vele. Ennek köszönhetően komplex megoldást kínálhatunk a hátralékosoknak A mostani helyzetben szerintem sokkal rugalmasabb, az ügyfél lehetőségeit még jobban figyelembe vevő részletfizetési lehetőségek biztosítására lesz szükség. Ennek nyomán dobtuk a piacra az UniCredit Bankkal közösen kibocsátott, közműdíjfizetésre specializált hitelkártyát, de tervezzük azt is, hogy - például a munkanélküliség miatti átmeneti keresőképtelenség idejére - a számlák kifizetését átvállaló biztosítást is kínálunk majd az ügyfeleknek. Természetesen arra is számítunk, hogy többen fognak élni a szociális alapon igényelhető támogatásokkal is.
- A fizetőképesség romlása hogyan alakítja át a követeléskezelői/vásárlói piacot?
- Az év első felében hihetetlen verseny alakult ki a követelésvásárlói piacon, rengeteg új szereplő jelent meg, és bizony ennek kapcsán alaposan átalakult a kép. Megkockáztatom: már-már a kigazdálkodhatatlan kategóriáját közelítette az árazás úgy, hogy közben az állományok minősége, behajthatósága folyamatosan romlott. A partnerek persze ezzel jól jártak, hiszen egyre magasabb áron lehetett eladni lejárt követelésállományokat. A piacon megjelenő új szereplők jelentős része ráadásul hitelből finanszírozta a tranzakciókat, sok esetben mindössze 15-20 százalékos önerővel vásároltak meg állományokat. Jó részük ráadásul olyan cég, amelyik csak egyetlen helyről érkező követelés átvételére szerveződött, javarészt a kapcsolati tőke alapján elnyerve a lehetőséget. Ezeknek a vállalkozásoknak nem volt - mert nem lehetett - kellő tapasztalata a kintlevőségek behajtásáról, az mozgatta őket, hogy látták, ez a szakma viszonylag jó fedezeti szinttel dolgozik. Hamar rá kellett jönniük, hogy ez azért komoly háttérszolgáltatást és szervezett munkafolyamatokat igényel, a margint pedig épp a megjelenésük vitte le közel tarthatatlan szintre.
- Hogyan rendezte át ilyen szempontból a viszonyokat a gazdasági válság?
- Természetesen a forrásszűke a mi piacunkra is hat. A már előbb említett, üzleti modelljüket hitelfelvételre építő vállalkozásoknak most azzal kell szembesülniük, hogy a finanszírozó bankjuk nem hajlandó tovább hitelt folyósítani. Ezek a cégek maximum néhány éve indultak csak, márpedig tudni kell, hogy ez az iparág hosszabb megtérülésre épül. Sokan nem ezzel számoltak, hanem pusztán az "állományra mentek". Ennek következtében azonban számos megvett és - talán a tapasztalatok hiányában - bennragadt követelésállománnyal ezeknek a cégeknek most kezdeniük kell valamit. A veszteségek csökkentésének alternatív útja, hogy ők bíznak meg egy másik, talán hatékonyabb követeléskezelő céget - amely viszont az új helyzetben már jobban megkéri az árát a szolgáltatásnak, de ennél is érdekesebb, hogy bizony a likviditási problémák kezelésére sokan mostanság értékesíteni akarják az állományokat.
- Vannak cégek, amelyek így növekedhetnek tovább?
- Ezekre az állományokra korántsem biztos, hogy akad vevő - hiszen most kínálativá vált a piac. Nem csupán ezek a rossz állományok keresnek ugyanis új kezelőt. Általános gyakorlat, hogy az év vége előtt szoktak kijönni a legnagyobb értékesítésre kínált állományok, erre tehát készülni lehetett. Arra viszont kevésbé, hogy a válság nyomán rengeteg cég kezdett pánikszerű követeléseladásba. Eddig nem látott méretű banki, közüzemi szolgáltatói és vállalati követeléscsomagokra lehet ajánlatot adni - a múlt hét első három napján például 6-8 milliárd forintnyi követelésállományra érkezett felhívás.
- Forrásszűkében ki a felvevő?
- A piacon most alig van két olyan szereplő, amelynek van tőkéje állományvásárlásra. Ezeknek - köztük a Díjbeszedő Faktorháznak - bizonyosan új lehetőségeket jelenthet a mostani helyzet, de azért vannak e tekintetben is kérdések. A nemzetközi hátterű, professzionális cégek bizonyosan maradnak a piacon, ám kérdés, hogy mi lesz a többi, kisebb céggel. Vállalati faktorálási oldalon is lehet piactisztulásra számítani, és érdekes lesz követni, hogy mi történik a banki hátterű faktoringcégekkel - hagyják-e, engedik-e azokat most bővülni, hiszen - ne felejtsük el - az egyik szektor, ahol behúzták a kézifékeket, épp a bankrendszer.
- A romló behajthatóságnak mi lehet összességében a piaci következménye?
- Minden számítás alapja az, hogy tovább romlik majd a behajthatóság, hígul az állomány és egyre többször találkozunk majd azzal a problémával, hogy egy cég vagy éppen magánszemély több partnernek is tartozik, ami ugye nyilvánvalóan még kétségesebbé teszi a behajtást. Mindezek ellenére azt hiszem, a mostani helyzet szinte minden olyan cégnek lehetőséget kínál, amely hosszú távon gondolkodik - és persze megteheti, hogy hosszú távra tervezzen. Most ugyanis pont a kínálati piac miatt szép számmal lehet majd találni megfelelő minőségű követelést is. Ráadásul az árazás is más alapokon nyugszik, mint akár csak néhány hónappal korábban.
- Milyen helyzetben talál rá a gazdasági válság a cégcsoportra?
- Cégünk eddig is teljes egészében saját tőkéből finanszírozta magát, az évi, nagyságrendileg 70 milliárd forintos megvásárolt követelésre most is megvan a fedezet. Ugyanakkor épp a mostani piaci helyzetben adódhat olyan helyzet, amikor mi is úgy döntünk, hogy egy új partner vagy egy jó megtérüléssel kecsegtető állomány érdekében idegen forráshoz nyúlunk. Erre van lehetőségünk - mást ne mondjak, néhány napja kaptunk egy jelentős összegre szóló hitelígérvényt az egyik olyan banktól, amelyikről a piacon az terjedt el, hogy jelentősen szigorította a hitelezését. Ahogy partnereink, úgy a finanszírozók számára is vélhetően komoly garancia, hogy cégünk olyan követeléskezelési struktúrát állított fel, ahol mindenki - a partnerek, a finanszírozók és maguk a fizetésre kötelezett ügyfelek is - tisztában van azzal, hogy egyetlen jogos követelést sem hagyunk veszni, minden forintért vállaljuk akár a hosszadalmas és költséges jogi eljárást is.
