A magyarországi földgázkészletek csökkenése mellett a kitermelés sem tudott lépést tartani a folyamatosan növekvő igényekkel. Amíg a nyolcvanas években hétmilliárd köbméter gázt termeltek a kutak évente - ami nagyjából fedezte a belföldi igényeket -, addig mára alig hárommilliárd köbmétert adnak, ez a fogyasztás ötödét fedezi csupán.
A jelenlegi hazai földgázlelőhelyek azokhoz a területekhez köthetők, melyeket egykor az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT - a Mol elődje) a rendszerváltozás előtt hasznosított. Ezek a lelőhelyek az Alföldön, a Duna-Tisza közében, Hajdúszoboszlón és környékén az Északi-középhegység lábánál, valamint Délkelet- és Nyugat-Magyarországon találhatóak. Az 1953 óta vezetett kimutatás szerint 2006-ban hazánk földtani földgázvagyona 176 milliárd köbméter, kitermelhető földgázvagyona mintegy 70 milliárd köbméter volt (ebből nagy bizonyossággal kitermelhető 60 milliárd köbméter). A hazai földgázkitermelés első időszakában, vagyis 1937-től a negyvenes évek végéig alig folyt jelentősebb kitermelés, hiszen igény sem volt nagyobb mennyiségű földgázra. Az ötvenes években fedezték fel a Hajdúszoboszló környéki gázmezőt, ezen a kitermelés a hatvanas években indult meg.
A költségvetés tavalyi bevételeihez a bányajáradék bruttó 120 milliárd forinttal járult hozzá, az összeg 80-90 százaléka a kőolaj és a földgáz után fizetett járadékokból származott. A tavaly befizetett bányajáradék zöme, több mint 87 milliárd forint, az energiagazdálkodási célelőirányzatba folyt, mely a lakossági gázár-kompenzáció finanszírozására szolgált.
Mayer György