- Magyarországon 1990-ben 62 millió tonna ásványi nyersanyagot termeltek ki, 81 ezer foglalkoztatottal - ma a bányászatban 11 ezren dolgoznak (az alvállalkozásokkal együtt), viszont a kitermelés 2006-ban 105 millió tonnával jutott a csúcsra. Ezzel az egy foglalkoztatottra jutó kitermelés csaknem a tizenháromszorosára nőtt - minek köszönhető a látványos emelkedés?
- Jelentős szerepet játszott a külszíni bányászat fejlesztése, ezen belül az építőipari ásványok, valamint az energiaellátásban jelentős lignit kitermelése, meghatározó volt a létszám racionalizálása és a kitermelési technológiák műszaki fejlesztésén kívül a hatékonyabb munkaszervezés, a mélyműveléses bányászat visszafejlesztése után megmaradt helyeken is. Az ágazatban a vállalkozások nettó árbevétele 2006-ban - az MBSZ felmérése szerint - 2279 milliárd forintra nőtt, a kifejezetten bányászati tevékenységhez kapcsolódó nettó árbevétele pedig 313 milliárd forint volt. A bányászat egy főre jutó átlagos nettó árbevétele évente több mint 101 millió forint.
- Milyen mértékben alakult át az ágazat a privatizáció után?
- A rendszerváltást követő néhány éven belül a bányászatban gyakorlatilag teljes privatizáció történt, ez jelentős szerkezetátalakítással járt, ami különösen a fekete- és barnaszénbányászat visszafejlesztését eredményezte. A magánosítás fő jellemzője a külföldi tőkebevonás volt, néhány kivételtől eltekintve csupán a kisebb bányák esetében jelentős a magyarországi magán-, illetve önkormányzati tulajdoni forma.
- Mennyiben segítették vagy nehezítették az ágazat működését az uniós csatlakozással vállalt kötelezettségek?
- A bányászat jelenlegi helyzetének kialakulásához, a szerkezetátalakításnak nevezett visszafejlesztéshez nagyban hozzájárultak az uniós csatlakozás környezetvédelmi követelményeinek teljesítései, esetenként túlteljesítései. Ilyen volt például - a szénbányászatot érintően -, amikor 2004. december 31-ével lejárt a szénerőműveknél a kén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó környezetvédelmi moratórium. Ennek következményeként több volt szénerőmű tüzelőanyagot váltott, a szén helyett akkor az erdők eltüzelése került előtérbe. Az üvegházhatást elősegítő gázok kibocsátásával kapcsolatos újabb korlátozások, a szén-dioxid-kvóták kiosztási terve az ipar, ezen belül az energiaipar versenyképességének további romlásához, a végtermékként értékesített áram árának növekedéséhez vezettek. A külszíni bányászat szempontjából jelentős a Natura 2000 korlátozó szerepe, miközben a helyhez kötött ásványi nyersanyagok jelentősége a világgazdaságban erősen felértékelődött. E vonatkozásban EU-útmutató is készül a kitermelhetőség elősegítésére és az ásványvagyon-stratégia megalapozására.
A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság talán minden eddiginél jobban érintheti az ágazatot is, hiszen a források szűkülésével várhatóan kényszerűen visszafogják a beruházásokat, infrastruktúra-fejlesztéseket, ami valószínűleg kedvezőtlenül hat a kapcsolódó alapanyag-ellátó bányászatra is. Meggyőződésem, hogy az energiaellátás biztonsága érdekében továbbra is nélkülözhetetlenek - a recesszió ellenére is - az ásványi energiahordozók kutatását és kitermelésének fejlesztését célzó beruházások, mivel ezek jóval olcsóbban hasznosulnak és gyorsabban térülnek meg, mint a megújuló energiák.
Mayer György