Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Talán néhány nappal meg is előzte a híreket, a Bajnai Gordon által korábban meghirdetett 800 milliárdos - a múlt héten 1000 milliárdosra bővített - gazdaságélénkítő program kkv-hitel része. Amikor meghirdették, még hallani sem lehetett arról, ami ma már gyakorlat: a bankok ma már a kkv-k esetében is kezdik felmondani a hiteleket.
- Semmi meglepő nincs ebben - legfeljebb a hitelek drágításának mértéke adhat okot az értetlenségre, bizonyos esetekben. Átértékelődnek a portfóliók, könnyebben válik egy-egy hitel rossz értékelésűvé s kerül át workout céghez. Erre azért van szükség, hogy a bankok maradék likviditását ne nyomja szét a céltartalékképzés. A gazdaságpolitikának sokkal inkább az okoz feladatot, hogy a forrásszűke miatt a bankok a jövőben már annak a cégnek sem adnak hitelt, amelyik rendesen törlesztett, épp túl van egy hitelén és megújításért folyamodik a hitelintézethez. Mi úgy gondoljuk, nagyon sok olyan cégtől is megtagadják majd a prolongációt, amelyik normális körülmények között hitelezhető lenne. Több olyan céggel fogunk találkozni, amely a megszigorodó hitelezési szabályoknak nem tud megfelelni - például nem lesz képes 140-150 százalékos fedezetet állítani a hitel mögé. Nos, ezeket a cégeket érhetik el az olyan új hitelprogramok, mint például az MFB-vel közösen létrehozott új kkv-hitelünk, amelyet decembertől kínálnak a bankok.
- Ennek az 50 milliárdos keretnek az egyik felét a mikrohitelkeretből biztosítja a Magyar Vállalkozásfinanszírozási (MV) Zrt. Miért, esetleg az alap mikrohitel-konstrukcióban nem tud elfogyni az erre szánt 80 milliárdos keret?
- Nem tud. Látni kell: nem működhetnek a támogatási programok a környezettől függetlenül. Amikor 2006-ban a mikrohitelprogram tervezésébe fogtunk, jó gazdasági környezetben terveztünk: bőven volt olcsó forrás, jó kondíciókkal kínáltak a bankok hiteleket a kkv-k zömének - akár scoring alapon is. A cél az lehetett, hogy menjünk abba a szegmensbe, ahol még nem ilyen jó a hitelellátottság. Ezért fordultunk a klasszikus értelemben véve még bankképtelen mikrovállalkozások felé. Ám 2007 végére látni lehetett, hogy a válság hatására a korábbi fejlesztési célok elvesztek. Ilyen esetben domborodik ki a legjobban a Jeremie-program előnye, hogy öntanuló rendszerről beszélünk, a rendszer ugyanis viszonylag könnyedén változtatható. Ennek jegyében született döntés augusztusban az Új Magyarország Mikrohitel kondícióinak megváltoztatásáról, ekkor növeltük meg a futamidőt és törültük el a kamatplafont. A válság begyűrűzésével az igényelhető hitelösszeget is megemelhettük. Azonban mindennek ellenére látni kell, hogy a forrás a mai gazdasági helyzetben túl sok a mikrocégeknek, a felhasználás lehetőségét biztosítani kell a nagyobb vállalkozásoknak is, ezért született meg a már említett maximum 100 milliós hitelösszegig igényelhető hitelprogram ötlete. Miután a de minimis támogatási keret terhére készülő termékről van szó, a hitelünket nem kell notifikálni az EU-val, Brüsszelt csak tájékoztatni kellett a változtatásról, a döntést a kormánynak kell meghoznia.
- Ha már a mikrohitelről beszélünk, említsük meg egy másik előnyét is. Ez pedig az, hogy különlegesen olcsó forrást jelent a vállalkozásoknak.
- Valóban, úgy tűnik, mintegy benchmarkként kezd működni a 6,5 százalékos kamatszint a jelenleg futó és a jövőbeli kkv-fejlesztési hiteleknél. Jó példa erre, hogy a programba beszálló bank eredetileg magasabb kamattal hirdette meg a terméket, ám azt kellett tapasztalnia, hogy a vállalkozók inkább a mikrofinanszírozó szervezetekhez fordulnak a hitelért, ahol az alacsonyabb profitnak is jobban örülnek. Azóta a bankok is ráébredtek, jobb az ügyfelet behozni a fiókba alacsonyabb kamat mellett, hiszen az igénybe vett szolgáltatások révén (számlavezetés stb.) összességében jobban a pénzüknél lehetnek, mint például csak a közvetítésre berendezkedett mikrohitel-finanszírozók.
- A mikrohitel ugyanakkor csak az egyik "lába" az MV Zrt. tevékenységének. Ha egy bank kevesebbet hitelez, mennyire marad létjogosultsága a másik termékkörnek, a portfólió-hitelgaranciának?
- A bankok számára úgy nyújtottuk ezt a szolgáltatást, hogy maguk dönthettek arról, melyik termékekre akarják érvényesíteni a garanciavállalást, amellyel számottevően csökkenthetik a hitelezési kockázatukat. A jelenlegi helyzetben szerintem felértékelődik ez a garancia, épp ezért most megnyitjuk a lehetőséget arra, hogy a pénzintézetek azokat a hiteltermékeiket is "behozzák" e védelem alá, amelyeket saját üzletpolitikai indokaik alapján eddig nem akartak. Így a szűkülő kihelyezések mellett is növekedhet a szolgáltatás igénybevétele. A portfóliógaranciával versenyképesebbé tesszük a bankokat.
- Nem lehet ugyanakkor, hogy a bankok drágítják a hiteleket és ezzel újabb terhet raknak a vállalkozásokra - például úgy, hogy azt mondják, drágul a garancia?
- A termék specialitása, hogy a garanciadíj a portfólió minőségétől függ, vagyis romló portfóliónál valóban emelkedik a mérték. De úgy vélem, rövid távon inkább javul a védett portfólió minősége, hiszen elsőként a rossz hiteleket mondják majd fel a bankok - ezek pedig kikerülnek a garantált hitelek köréből. Nem szabad úgy közelíteni egyik termékünkhöz sem, hogy az gyógyír lehet mindenre. Ami a portfóliógaranciát illeti, úgy gondolom, ez is azokat a vállalkozásokat tudja helyzetbe hozni, amelyek eddig is jól fizettek.
- A két elindult program mellett a harmadik, a 2009 tavaszára tervezett kockázati tőkealapok kérdésköre. A kkv-kat megcélzó kockázati tőkeprogramok eddig nem tudtak áttörést elérni, ön miért bizakodó mégis?
- Számos példa cáfolja azokat a nézeteket, amelyek szerint egészen kis összegű befektetések iránt nem érdeklődik a kockázati tőke. Angliában, Írországban számos alap van, amelyik 10 ezer fontnak megfelelő összeggel támogat egy-egy kezdeményezést.
- Az ilyen befektetők eddig elkerülték Magyarországot…
- Nem szabad csak a kockázatitőke-egyesület adataira hagyatkozni. Számos cégben történik minden évben külsős tőkebefektetés, ezek a befektetők itt vannak. Ők az üzleti angyalok. Csak ezek az angyalok nem klubokba szerveződve segítenek egy-egy cégen, hanem döntően ismerősi alapon - jó részük nem is tudja, milyen feladatot vállal, amikor tőkét biztosít. A nagy kérdés, hogy ezeket az üzleti angyalokat sikerül-e megszólítani és elmozdítani egy másik irányba - például, hogy az általunk tervezett co-investment megoldást választva megosszák velünk a befektetés kockázatát. A lehetőség adott, megjelenünk majd a termékeinkkel, ám nekem ennél nagyobb a félelmem abban, hogy lesz-e valóban elegendő támogatandó ötlet.
- Mi okozza ezt a "félelmét"?
- A hazai k+f-ipar lényegében berendezkedett a vissza nem térítendő támogatásokra. Ez egy induló projekt esetén teljesen érthető, támogatandó. De ha egy kísérlet megérik arra, hogy lekerüljön a tervezőasztalról, az első lépésekhez már korántsem tartom jónak azt, hogy az induló cég továbbra is grantokat várjon a fejlődéshez. A mi megoldásunk messze nem ír elő olyan követelményeket, mint egy "nagy" kockázatitőke-alap, az ilyen uniós támogatással ellátott, de már visszafizetendő megoldások jelenthetik az átkötést az üzleti élet felé. A megerősödött cégeket pedig a későbbi életciklusban már szívesen hitelezik majd a bankok, illetve fogadják be projektjeik közé a kockázatitőke-alapok.
- Mit kellene ahhoz tenni, hogy ez az életciklus-szemlélet meghonosodjon?
- Fel kell mutatnunk jó néhány olyan projektet, amiben a résztvevők sikerre jutottak, vonzóvá kell tenni a megoldást. A visszafizetendő támogatások igénybevételével lényegesen több beruházást tudnánk támogatni, amivel sokkal komolyabb gazdasági fejlődést lehetne generálni. És még valami: az államnak nyilvánvalóvá kell tennie, hogy melyek a fejlesztési céljai és azok mellett ki kellene tartania. Azt hiszem, erre nemcsak a visszatérítendő támogatások esetében lenne szükség.
