Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Mennyire értékelődik fel a bankárok szerepe a jelenlegi helyzetben - főleg, ha hozzávesszük, hogy Magyarországon is akadnak, akik a bankárok féktelen kapzsiságával magyarázzák a kialakult gondokat.
- Azt hiszem, azzal jórészt mindenki tisztában van, hogy a pénzügyi válságért a helyi bankok, bankvezetők vajmi kevésbé okolhatóak. Ami pedig a magyar gazdaság kilátásait illeti, úgy érzem, az utóbbi időben egyre többen kérdeznek bennünket. Nem arról van szó, hogy nálunk lenne a bölcsek köve, de az elmúlt évekhez képest úgy hiszem fontosabb lett a véleményünk azzal kapcsolatban, hogy mit tehet a bankszakma és a gazdaság többi szereplője a válság elkerülése érdekében. Lassan talán ráébrednek a döntéshozók, hogy a pénzügyi rendszerben a bankok olyan fontosak, mint az olaj a motornak - enélkül az egész rendszer veszélybe kerül. Nem lehet véletlen, hogy a világ minden állama most a bankok segítségére siet.
- Ön szerint mi jelentheti a kiutat?
- Fenn kell tartani a vállalkozások finanszírozását, ám ehhez mindenképpen - akár jogszabály-módosítással, adókedvezménnyel - erősíteni kell a hazai megtakarítási hajlandóságot. Tőlünk nyugatabbra természetes válasz, hogy recessziós környezetben növekszik a megtakarítások aránya, erősödik az öngondoskodási hajlam. Mi még nem jutottunk el ide. Azt ugyanakkor látni kell, hogy 100 forint hitelből maximum 8 forint az, amit a klasszikus tanok szerint egy bank saját tőkéjéből ad, 92 százalékot a betétesek pénzéből helyez ki. Éppen ezért tartom rossz válasznak, hogy a pénzügyi rendszer zavarai kapcsán újra teret nyer az arany vagy a párnaciha szerepe.
- Ha a finanszírozás fenntarthatóságáról beszélünk, sokan úgy látják, hogy az elmúlt napok legnagyobb gondját az jelenti, hogy a bankok válaszreakciói túlzóak és korántsem a finanszírozás fenntartásának irányába mutatnak. Egyes hírek szerint elindultak a hazai bankoknál a fűnyírók…
- Látni kell. Ami most történik, arra még nem volt példa. Úgy vélem, most még annak sincs itt az ideje, hogy felállíthassuk a diagnózist, napról napra, óráról órára változik a helyzet. Veszélyes lehet ilyenkor hosszú távra kiható döntéseket hozni. Ahhoz mindenképp egy kis megnyugvás kellene, hogy eldönthessük egy-egy partnerrel kapcsolatban, hogyan tovább. Nem akarok mellébeszélni: ténykérdés, hogy a válság kapcsán minden partnerrel felül kell vizsgálni az eddigi együttműködést. Lesz olyan ügyfelünk, akinél bővíthetjük a finanszírozást - hiszen pontosan a válság miatt komoly lehetőség mutatkozhat arra, hogy vállalkozása további piacot szerezzen, tovább bővüljön. Másoknál fenntartható a jelenlegi szint, s bizony lesz olyan partner is, akinél az átstrukturálás irányába kell lépnünk. De fenntartom: ezeknek a döntéseknek még nincs itt az idejük. Néhány hete tart a pénzügyi krízisnek a minket is alapjaiban érintő vonulata, még messze nem állnak a rendelkezésünkre megbízható előrejelzések, milyen hatása lesz ennek a folyamatnak a reálgazdaságra.
- Mit lehet ilyen helyzetben tenni?
- A prudencia jegyében bizonyosan a hagyományos banki modell az, ami most is a megoldást jelenti: a fiókhálózatból nyerhető forrásokra támaszkodva kell építeni az üzleti modellt, s ami talán legalább ennyire fontos, ismerni kell az ügyfelet. Nálunk ez itt a Volksbanknál nem jelent teljesíthetetlent, nyolc éve lényegében azonos menedzsmenttel pontosan ezen elvek mellett dolgozunk. A kis- és középbanki lét ilyenkor mutatja igazi erényeit: mi együtt "élünk" az ügyféllel, jól ismerjük a helyzetét, gyorsan tudunk reagálni a megváltozott viszonyokra. Itt térnék vissza a fűnyíróhasonlatára: a szigorítás általános alkalmazása az amúgy stabil vállalkozásokat is nehéz helyzetbe hozhatja.
- Főleg akkor, ha a kommunikáció azt igyekszik velünk elhitetni, hogy mi vagyunk az okai annak, ha elkap bennünket a fűnyíró. Ön szerint mennyire tisztességes a megnövekedett ügyfélkockázattal magyarázni a jelenlegi helyzetet, miközben tudható, hogy a bankok azért kényszerülnek szigorításra, mert nem jutnak pénzhez? A Volksbank sem nyújt már svájci frankban hitelt…
- A Volksbank a kamatot a LIBOR-hoz köti a lakossági devizahitelek esetében is. A svájci frank korábbi kamatelőnye az elmúlt hónapokban elolvadt, miközben az árfolyamkockázat a sokszorosára emelkedett. Mi ezt látva döntöttünk arról, hogy nem folyósítunk - további intézkedésig - svájci frankban kölcsönt az ügyfeleknek. Szerintem ez prudens magatartás volt. A többi hitelintézet döntésének okait nem ismerem, nem is akarom kommentálni. Ténykérdés ugyanakkor, hogy a jelenlegi kamatszinteket figyelembe véve - a pénteki kamatemelés után pedig még inkább így gondolhatjuk - az árfolyamkockázat ellenére az euróalapú hitelek kamatelőnye megmaradt. A devizahitel iránti kereslet tehát továbbra is fennáll, a hitelintézeteknek pedig meg kell felelniük e kívánalomnak - reméljük, nemsokára nyugodtabb gazdasági környezetben.
- Öt év múlva vélhetően ön is sokkal kevesebb ránccal a homlokán büszkélkedhet majd Az év bankára címmel…
- Én már most is hihetetlenül örülök neki.
- Sokakat talán meglepett, hogy az idén harmadszor kiosztott kitüntetést a nagyok vezetői helyett egy közepes méretű bank vezetője kapta.
- Azt hiszem, ezt az óriási megtiszteltetést annak köszönhetem, hogy a kis- és közepes bankok szerepét is egyre jobban elismerik a szakmán belül. Egyre hangsúlyosabb az együttműködés a bankok között - ennek egyik legjobban látható jele, hogy a Bankszövetség szerepe is tovább fokozódott.
- Ön szerint ez minek tulajdonítható?
- Látnunk kell, hogy a szakma előtt álló kihívások is egyre komplexebbé váltak. Igaz, hogy a piacon hihetetlen mértékben versenyzünk, ám az is mind jobban látható, hogy a komplex kérdések megoldásához együtt gondolkodás kell. Ennek az együtt gondolkodásnak jelei már korábban is láthatóak voltak - gondoljunk csak a Hitelgarancia Zrt. vagy éppen az Országos Betétbiztosítási Alap létrehozására -, ám most még több területen állnak előttünk hasonló kihívások.
- Melyek azok a pontok, ahol fontosnak tartja az együtt gondolkodást?
- A legfontosabb talán az, hogy a pénzintézetek igyekezzenek javítani a magyar lakosság pénzügyi ismereteit, amelyek hiánya miatt ma sokan érezhetik kiszolgáltatottnak magukat. Ugyancsak fontos - és a pénzügyi ismeretek bővítésével összefüggő feladat - a készpénzkímélő pénzügyi megoldások további elterjedésének elősegítése. De azt kell mondanom, a jelenlegi helyzetben talán a legfontosabb a vállalkozások finanszírozási igényének megoldása, illteve a hitelezés fenntartása.
