Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A ki/betekintés, a tapasztalatcsere szándékával hívta meg a Nyomda- és Papíripari Szövetség - régi nevén a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség - főtitkára, Peller Katalin több régiós ország nyomdájának képviselőjét a szövetség közgyűlésére és gazdasági konferenciájára, hogy személyesen is beszámolhassanak az utóbbi öt évben elért eredményeikről, térnyerésükről s ezek "titkairól". Ennek aktualitást adott az is, hogy az elmúlt években számos nagy példányszámú kiadvány - főleg áruházitermék-újság - nyomdai munkáira külföldön kerestek kivitelezőt a megrendelők. A nyertesek közé tartozik Szlovákia, Románia, Ukrajna, sőt Lengyelország is, ugyanakkor Olaszországban számos olyan speciális terméket - például óriásplakátot - nyomtatnak itthoni megbízók, amilyeneket határainkon belül is képesek lennének létrehozni (hasonló minőségben és határidőre) hazai vállalkozások, ám sok esetben drágábbak.
Szlovákiából a Komárnói Nyomdát Bodnár Mónika képviselte, aki beszámolójában igyekezett eloszlatni azt a tévhitet, hogy ők szinte kizárólag alacsony áraikkal képesek nagy megrendeléseket szerezni. Érvelése szerint nem pusztán a vállalkozások egykulcsos adófizetésére vezethető vissza piaci térnyerésük - persze e makrogazdasági lehetőség mindenképpen meghatározó -, hanem arra az általánosítható szemléletváltásra, ami a nagyobb szlovákiai nyomdákat jellemezte az ezredfordulót követően. Nemcsak a műszaki-technikai fejlesztést és a mennyiségi kapacitás növelését tartották szem előtt, hanem a bővítést elősegítő szinergiákat is kihasználták, ebben nagy szerepe volt/van annak is, hogy figyeltek egymás piaci törekvéseire és nem mindenáron szálltak versenybe a konkurenciával, hanem inkább a tevékenységek kiegészítésében, a fejlesztések összehangolásában látták a térnyerés lehetőségét. Ennek eredménye az is, hogy exportmunkaként - az ottani nyomdapiacon - a könyvnyomtatás aránya manapság 70-80 százalékot tesz ki, míg ugyanez a tevékenység Magyarországon 30-40 százalékot mutat.
A Romániából érkezett Piricsi Alpár - aki az Erdélyben működő Tipoholding nyomdát képviselte - azt fejtegette, hogy a nagyobb értékű megbízások alapja főleg az utóbbi két-három évben megkezdett fejlesztésekre, korszerűsítésekre - s persze az alacsonyabb válalási árakra - vezethető vissza, annak ellenére, hogy e technikai előrelépéssel nem mindenhol képes együtt haladni a szakember-utánpótlás. Ennek kapcsán megtudtuk, hogy kevésbé van annak realitása, hogy nyomdai szakemberek vándoroljanak az ottani nyomdákba, inkább ide jönnek tanulni, illetve továbbképzésekre.
Peller Katalin szerint míg nálunk jórészt stagnál a nyomdapiac, addig Romániában a következő években igen nagy térnyerés várható, akár a magyarországi megbízások elnyerésével is. A főtitkár kifejtette, hogy hozzáállásban kissé hasonló a magyarországi helyzet a nyugat-európaihoz, hiszen a nagy múltú és magas műszaki-technikai színvonalú nyomdák többnyire azon bánkódnak, hogy az elmúlt években a nagy megrendeléseket főleg Kínába vitték. A kesergés helyett viszont jobb lenne aktívabb piacpolitikát folytatni, illetve a helyben konkuráló cégeknek egymással nagyobb mértékben együttműködni. Ezen a helyzeten az sem változtat majd, ha valóban sikerül átállniuk a kínai nyomdáknak a jobb minőségű munkára, hiszen információk szerint szakítani akarnak az olcsó munkaerő, silányabb minőség "imázzsal". Ha ez legalább részben sikerül, akkor újabb kínálatként a "szomszédban" készen áll India, ahol a kínaiakéhoz hasonló termelési folyamatok - nagy mennyiség olcsó gyártása - várhatóak. Ugyancsak nagy felfutás előtt áll Bulgária, amely ugyan a főként a balkáni térségben érhet el rövid időn belül meghatározó pozíciót, ám kedvező ajánlatokkal a kelet-közép-, sőt a nyugat-európai régióban is hódíthat.
Magyarországon nincs számottevő változás, a megrendelések szinte minden üzletágban a tavalyihoz hasonló mértékűek, egyedül a digitális nyomdai tevékenységben tapasztalható felfutás. Ennek Peller Katalin szerint az a magyarázata, hogy nemcsak kiváló minőséget és rövid határidőre viszonylag nagy mennyiséget képes produkálni ez az alágazat, hanem egyik varázsa a személyre szabhatóság. Példaként említette a hazai piac egyik meghatározó, kéthetente megjelenő kiadványát: a Printinfo című szaklapot, amely négyezer példányban jelenik meg, ám minden egyes lapszámot - a címlapon jelölve - névre szólóan nyomtatnak és juttatnak el a címzetthez. Sőt, az egyes alágazatokban működő nyomdák számára ugyanaz a lapszám úgy készül, hogy abban többnyire csak a tevékenységüket érintő hirdetések jelennek meg. Ez a fajta nyomdai szolgáltatás, vagyis a címzettel való "személyes", illetve személyre szóló kapcsolat lehet az egyik kitörési pont a jelenlegi stagnálásból.
