Magyarországon az éves benzinfelhasználás mintegy 1,6 millió tonna, míg a dízelolajból 2,5 millió tonna fogy - a fogyasztás ez utóbbi szegmensben egyre nagyobb. Az nem újdonság, hogy a teherfuvarozásban egyeduralkodó a dízelüzemanyag, viszont az egyre növekvő szállítások miatt összességében ezen a területen is növekszik a felhasználás. Az igazi robbanás viszont a személyautók terén következett be - mondta a Napinak Varró László, a Mol vezető közgazdásza. Míg 1999-ben Magyarországon 4 ezer dízelautót adtak el, addig a ma értékesített évi 150 ezer személygépkocsi több mint egyharmada dízel, és ugyanez a trend figyelhető meg Európában is. Például Ausztriában az új autók 75 százaléka, Franciaországban a kétharmada dízel, és az arányok évről évre nőnek. Ezen a téren egy látványos technikai fejlődés következett be. Az európai autógyárak kiváló minőségű, megbízható, csendes üzemű dízeles típusokkal jelentek meg a piacon, az alacsony kéntartalmú üzemanyagok bevezetése pedig környezetkímélőbbé tette a dízelt, nem is beszélve a 20-25 százalékkal alacsonyabb fogyasztásról. Ez utóbbi azért is jelentősen növeli a keresletüket, mert az európai országok magas jövedéki adója miatt a kisebb fogyasztás még a 200-300 ezer forinttal magasabb vételár esetén is megéri. Az USA-ban, ahol nincs jövedéki adó, nem is terjedtek el a dízelautók.
Természetesen a globális keresletnövekedésben komoly szerepet játszik a hihetetlenül megugrott kínai igény is, ami "elszívja" a többi piacról az olajat. Mindez oda vezetett, hogy megfordult a trend, és a száz éve "egyeduralkodó" benzin helyett a gázolaj lett a keresettebb termék. A finomítók pedig nem tudják kielégíteni a növekvő igényeket, vagyis a kereslet szabályozza az árakat. A piac átalakulása nyomán az európai finomítók rendkívül komoly és költséges beruházásokra kényszerülnek: a Mol két finomítójában a termelés 40 százaléka a dízel, 25 százaléka a benzin, de a modern technológia ellenére is csak évi mintegy 1,5 százalékkal lehet változtatni az arányokon - ráadásul ezt is rendkívül drága beruházások árán. Ennek ellenére a cégek meglépik ezeket: a Mol százhalombattai finomítójában évi egymillió tonnával tudták növelni a feldolgozást. Azt viszont látni kell, hogy a dízelkereslet ilyen mértékű növekedése kapcsán kiváltott fejlesztéseknek (is) köszönhetően oda az olcsó energia lehetősége: az már csak a legoptimistább szcenárióban képzelhető el, hogy a dízel ára néhány forinttal alacsonyabb legyen a benzinénél.
Mayer György