Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
a nyomdák "ipari környezetben" mégiscsak szolgáltatóként működnek.
A magyarországi nyomdaiparban szakmai tudásban, tapasztalatokban és megfelelő termelői háttérben manapság általában nincs hiány, a marketing viszont korszerűtlen. Napjainkra egyértelműen kiderült: a magyarországi nyomdaipar nem vesztese a rendszerváltozásnak, struktúrájában gyökeresen átalakult, és az összárbevétel - különösen az ezredfordulótól - évről évre növekszik. A sok kicsi, néhány személyt foglalkoztató nyomdai vállalkozás mellett zömében a mintegy 200 közepes méretű nyomdacég kínálja szolgáltatásait itthon, a legnagyobbak száma alig egy tucat. Ezzel az itthoni nyomdaipar közelít a nyugat-európai struktúrához, amit szintén a kis- és a közepes méretű nyomdák nagy száma jellemez, ám ott az igazán nagy cégek egy-egy országban a fél tucatot sem érik el, viszont a bevétel nagyobb részét ott is ők produkálják. Szintén hasonlóság, hogy kiélezett a verseny a megbízásokért, ám a megrendelések elnyeréséért rendelkezésre álló kereskedelmi eszközök itthon hiányosak - összegezte bevezető előadásában Balog Miklós, a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség (MNYPSZSZ) elnöke a Középpontban a kereskedelem elnevezésű menedzserkonferencián.
E témakörnek az ad aktualitást, hogy az elmúlt években - kifejezetten előremenekülési szándékkal - a legtöbb nyomda méreteivel arányosan olyan műszaki és technológiai fejlesztésekbe kezdett, amelyek elsősorban a kapacitásnövelést szolgálták, ám nem elég a mennyiségi kínálatra koncentrálni, mivel egyre inkább a minőségi szempontok kerültek előtérbe. A fejlesztésekkel sok helyen nem járt együtt a korszerű piaci szemlélet kialakítása - vagyis egy átfogó elemzés az aktuális megrendelői igényekről, a versenytársak helyzetéről -, hogy ennek alapján alakíthassa ki egy-egy cég az értékesítési gyakorlatát. Balog a saját vállalkozása példáján keresztül mutatta be, hogy mennyire összetett szempontoknak kell megfelelnie egy olyan nyomdának, amelyben a szakemberek jól képzettek, a gépek is elég korszerűek - de ez manapság nem elég. Változtatni kell a "megrendelő úgyis megtalál" szemléleten. Cége többféle nyomdai termék gyártásával próbálkozott, végül az öntapadós címkék mellett döntöttek, annak ellenére, hogy a piacon körülnézve kiderült: legalább három tucat hasonló profilú vállalkozással kell megmérettetnie magát itthon. A társaság igyekezett megtalálni azt a megrendelői kört, amelyiknek hosszabb távon partnere lehet, és a termelői hátteret is ehhez igazították. Bár sikerült a gyógyszer- és az élelmiszeriparban működő vállalatok egyik megbízható beszállítójává válniuk, mégsem ülhetnek a "babérjaikon".
Balog Miklós cége 2002 óta annak ellenére sem emelhette az árakat, hogy a megrendelők folyamatosan növelték minőségi elvárásaikat. Ezért a bevételek legalább szinten tartásához meg kellett vizsgálni, hogyan javíthatnak a termelékenységen. Továbbá számba vették a külföldi terjeszkedési lehetőségeket, mivel itthon - akárcsak Nyugat-Európában - telítetté vált a nyomdapiac. Ezért Kelet felé vették az irányt, itt a román piac bizonyult a legkedvezőbb lehetőségnek. A határ közeli településeken a termelői háttér Balog szerint a hazai 1960-1970-es évek színvonalát tükrözte, ami megkönnyítette - cége korszerűbb technológiájának és piaci szemléletének köszönhetően - az ottani terjeszkedést. Egyelőre jó irányban halad az a temesvári cég, amelyben társtulajdonos lett, hiszen Románia európai uniós tagságát követően ez a piac is fellendülőben van.
Balog szerint cége eddigi próbálkozásai, kudarcai és eredményei jól jellemzik az itthoni főleg kis és közepes nyomdák helyzetét, kilátásait és az eredményesség korlátait.
Szemléletbeli változásra hívta föl a figyelmet Kása István, a Kner Packaging Kft. pénzügyi vezetője is: a termékösszetétel dilemmájáról szólva kifejtette, hogy csalóka lehet kizárólag egyedi kalkulációs módszer szerint értékelni és viszonyítani a bevételt, hiszen egy nyomda nem pusztán "darabra" termel, vagyis nem "terméket" ad el, hanem szolgáltat. Ebből a szempontból tehát az éves teljesítést, illetve annak eredményességét kell összehasonlítani. Előfordulhat, hogy egy munkánál legfeljebb a költségek megtérülése várható, ám a hosszú távon partnernek tekintett megrendelőtől az átlagnál jobb nyereséget hozó megbízásra lehet számítani. A mennyiség is okozhat problémát, amire példaként említette, hogy ugyanazon megrendelő esetében a sok helyszínre való szállítás olyan magas fuvarköltséggel jár, ami - hiába a nagyon látványos mennyiségű megrendelés - a haszon rovására megy.
A szakmai konferencián több előadó - kisebb és multinacionális cégek itthoni vezetői - a csapatépítés, az értékesítők kiválasztásának, a velük szembeni reális követelményrendszerek fontosságát hangsúlyozta. Kifejtették, hogy a munka-, az értékelési és ösztönzési módszerekben messzemenően figyelembe kell venni az egyén felkészültségét és személyiségét, vagyis nem az a sikeres vezető, aki korábban nagyon eredményes értékesítő volt, és emiatt emelték ki.
A magyarországi nyomdák piaci helyzetét - akárcsak más iparágakban - nagyban rontják a jelentős arányú kintlévőségek. Erről Peller Katalin, az MNYPSZSZ főtitkára számolt be, aki a szövetség újfajta információs szolgáltatásait ismertette. Ezek közül az egyik lehetővé teszi, hogy a megbízás elvállalása előtt egy-egy cég megtudja: szerepel-e az adóslistán a leendő partnere. A legfrissebb adatok szerint a megrendelők 34 millió forinttal tartoznak a nyomdáknak, és ezek között csak a szövetség tagjai szerepelnek. Ugyanakkor - becsült adatok szerint - a magyarországi nyomdák kintlévősége 5-10 százalékra tehető, ami a 2006. évi 175 milliárdos összbevételt tekintve meglehetősen nagy összeg.
