Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon évente átlagosan egymilliárd euró értékben cserélnek gazdát úgynevezett kereskedelmi ingatlanok (befektetési céllal épített irodaházak, bevásárlóközpontok, raktárbázisok), ami után az államnak a nem lakáscélú ingatlanok után fizetendő 10 százalékos vagyonszerzési illetékkel számolva 100 millió eurós, több mint 25 milliárd forintos bevételhez kellene jutnia. Ebből azonban a projektcégek adásvétele miatt a költségvetés egy huncut vasat sem lát.
A mostani kiskapu bezárása önmagában semmit sem oldana meg, az ingatlanfejlesztők ugyanis megtalálnák a módját, hogyan bújjanak ki az fizetési kötelezettség alól – véli Salamon Adorján, az Eston International Rt. elnök-vezérigazgatója. Ha a törvényt úgy módosítják, hogy az ingatlanvagyonnal rendelkező cégek üzletrészének megvásárlása után is kell illetéket fizetni, akkor a piaci gyakorlat majd úgy változik, hogy nem a projektcéget adják-veszik, hanem a társaság külföldön, például az offshore státussal rendelkező Cipruson bejegyzett tulajdonosát, amit természetesen szintén csak ezzel a céllal hoznak létre. Salamon szerint egy, maximum két év alatt a teljes piac át tudna állni erre az új rendszerre, így az államnak legfeljebb ez idő alatt keletkezne bevétele az ilyen ügyletek után. A cégvezető szerint a megoldást az jelentené, ha az illeték mértéke nem 10, hanem a Nyugat-Európában megszokott 2 százalék körüli lenne (Németországban például 2,5 százalék), ez ugyanis a befektetők számára még elfogadható mértékű, ekkora illeték mellett nem lenne értelme a projektcégekkel bajlódni.
Tragédia lenne a befektetési piacnak, ha a kereskedelmi ingatlanok adásvétele után 10 százalékos illetéket kellene fizetni – mondja Mészáros Margaréta, a CB Richard Ellis ingatlan-tanácsadó cég befektetési tanácsadója. A szakember szerint Magyarország így is kezd lemaradni a régiós versenyben: míg Kelet-Közép-Európába évről évre egyre több pénz áramlik (Romániában és Bulgáriában például az egy évvel korábbi szint duplájára nőtt tavaly az ügyletek összértéke), addig a magyar ingatlanpiacra érkező tőke mennyisége már három éve nem változott. A Budapesten és környékén elérhető hozamok a régió fővárosai közül a második legalacsonyabbak, csupán Varsóban lehet még ennél is lassabb megtérüléssel számolni, a lengyel piac azonban már csupán mérete miatt is sokkal vonzóbb a magyarnál. Ha a vevőnek a megszerzett ingatlan után még a 10 százalékos illetéket is meg kell fizetnie, az a hozam további jelentős csökkenését okozza, ami pedig már komoly piaci következményekkel járhat. A befektetési tanácsadó szerint az ingatlanbefektetők 2-4 százalékos illetéket még hajlandóak lennének megfizetni, vagyis nagyjából annyival többet a nyugat-európai szintnél, amennyivel nagyobb hozamot produkál jelenleg a magyar piac.
