Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hazai kereskedelmi banki vezetők körében egyre komolyabb aggodalmak fogalmazódtak meg az utóbbi időben azzal kapcsolatban, hogy előfordulhat: a Nemzeti Fejlesztési Terv II. támogatási összegeinek cégekhez, beruházásokhoz történő irányításában nekik csak periferikus szerepet szánnak. A bankok egy része most arra készül, hogy a „biztosra”, az előfinanszírozásra, illetve maximum a beruházási önrész biztosítására dolgozzanak ki hiteltermékeket. Nem esünk ettől nagyon kétségbe, inkább szomorúak vagyunk – kommentálta lapunknak a helyzetet az egyik pénzintézeti vezető, aki szerint a fő gondot az jelenti majd, hogy az így a gazdasági fejlesztésbe pumpált pénzek hasznosulásának hatékonysága sokkal alacsonyabb lesz, mint ha a bankrendszer bekapcsolódott volna a folyamatokba.
Az is probléma, hogy a magyar állam még sohasem ellenőrzött olyan szinten beruházásokat, mint ahogy ezt most fel kell vállalni, ha uniós támogatói forrás érkezik egy-egy vállalati vagy közösségi beruházáshoz. Egy ilyen struktúra kiépítése hihetetlen költségekkel jár, ráadásul egyik napról a másikra nem is megy. Ha viszont az ellenőrzés nem rendkívül precíz, komolyan fennáll annak a veszélye, hogy az eredeti tervdokumentációban szereplő pontok betartásának elmaradásáért az unió visszaköveteli az egész támogatási összeget. A hírek szerint e tekintetben megvan Magyarország „állatorvosi lova”: egy vidéki hulladéklerakót műszaki hiányosságok miatt nem tudtak üzembe helyezni, az unió visszaköveteli a fejlesztéshez nyújtott támogatást, amit az érintett önkormányzatok viszont nem tudnak visszafizetni. Egyes vélemények szerint bebukott projektek tömegére készülhetünk. Az unió ugyanis nem fogadja el a magyar „helyettesítő” mentalitást: a bírálók mereven ragaszkodnak az eredeti dokumentációban szereplő feltételek teljesüléséhez.
Aligha lehet véletlen, hogy a fejlesztési források közvetítésében maguknak szerepet szánó pénzintézetek egy része már most azt tervezi, hogy saját műszaki ellenőrt alkalmaz, aki nyomon követi a beruházás egészét. Erre azért van szükség, mert az EU nem folyamatában ellenőriz: vagyis előfordulhat, hogy elkészül a teljes beruházás, és kiderül, hogy az előzetesen meghatározott feltételek nem, vagy csak részleges teljesítése miatt az EU a támogatási összegek visszafizetésére kötelezi a beruházót. Ha nem így tennénk – indokolják a saját ellenőri stáb felállítását a bankok –, a saját hiteleink megtérülését kockáztatnánk.
A helyzet egyes vélemények szerint szélsőséges esetben odáig is fajulhat, hogy a közvetítési folyamatból kimaradó bankok számára olyan kockázatokat jelent majd egy uniós támogatásban részesülő beruházásban érdekelt vállalkozás, hogy nem, vagy csak jelentős szigorítás (például többletfedezet) mellett hajlandók finanszírozni őket.
