Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nehéz a hazai fűszertermelésről konkrétumokban beszélni, mivel annak koordinálása és szabályozása nem megoldott. Éppen ezért adatok sem állnak rendelkezésre, csupán annyi bizonyos, hogy rendkívül rapszodikusan alakul. Volt olyanra is példa néhány éve, hogy a kedvezőnek mutatkozó értékesítési lehetőségeken felbuzdulva csak Békés megyében annyi köménymagot termeltek, amennyivel az Európai Unió akkori egyéves szükségletét is ki lehetett volna elégíteni. A köménymag és a fűszerpaprika mellett egyébként majoránnát, mustármagot termesztenek nagyobb mennyiségben az országban. Az utóbbi években készült felméréseknek köszönhetően a hazai piac nagyságát már meg lehet állapítani. Az AC Nielsen felmérése szerint tavaly Magyarországon hozzávetőlegesen 11 milliárd forint értékű fűszert értékesítettek, ebben szerepelnek a fűszerpaprikák, a keverékek és a szóló fűszerek is – tájékoztatta lapunkat Bárány Tamás, a Kotányi Hungária Kft. ügyvezető igazgatója.
A szóló fűszerek közül – a paprikán kívül – egyébként még ma is hagyományosan borsot, köménymagot és majoránnát használnak a hazai háztartásokban. Az évtized elején megfigyelhető tendencia volt, hogy a keverékek aránya növekedett, mára azonban ez a trend megfordult, s a monofűszerek súlya bővül. Ma már az is kijelenthető, hogy a régióban a magyar az egyik legaktívabb és legfejlettebb piac (az ausztriait is megelőzve), ugyanis az újdonságok iránt igen fogékony a vásárlóközönség, s azokat hamar el is fogadja. Az ügyvezető szerint ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a belföldi piac nem kimondottan árérzékeny, mivel ezek a termékek viszonylag olcsók, így egy áremelkedést könnyebben tolerálnak a fogyasztók. A vevőknek ma már a fűszer áránál sokkal fontosabb a minőség és az íz. Éppen ezért nyugodtan kijelenthető, hogy a vásárlók egy bizonyos köre márkahű. Ezzel magyarázható az is, hogy a kereskedelmi láncok saját márkás termékeinek piaci súlya az utóbbi időben csak stagnált. (Ez ellentétes a kereskedelemben zajló folyamatokkal, ahol a saját márkás termékek aránya folyamatosan emelkedik.)
Az árakkal kapcsolatban Bárány Tamás megjegyezte: bár jó néhány fűszer tőzsdei terméknek is tekinthető, az árupiacokon az utóbbi években megfigyelhető hatalmas áremelkedés nem egyértelműen jelenik meg ezen a piacon. Ez elsősorban a terület „atomizáltságával” magyarázható. A tőzsdén is szereplő növényeknél ugyanis jellemzően egy-egy ország vagy sziget fedezi a világ szükségleteinek döntő részét, s drasztikus áremelkedést akkor kénytelenek a felvásárlók elkönyvelni, ha ott vagy rossz időjárás vagy kedvezőtlen politikai helyzet nehezíti a termelést, betakarítást. Az egyébként sokszor rendkívül hektikus ármozgás mellett a forgalmazók igyekeznek a „portfólión” belül egyensúlyozni, így egyes „alapanyagok” drágulásának mértéke nem feltétlenül jelentkezik a fogyasztói árakban. Megfigyelők ellenben úgy vélik, hogy sok területhez hasonlóan ez a piac is árérzékeny, s egy-egy import alapanyag drágulásából alig-alig lehet valamit a fogyasztókra áthárítani.
